Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Isztambulban két jó barát. Az egyiket Burhan Eviliyaoglunak, a másikat Onur Aksalnak hívták. Előbbi 65, utóbbi 42 éves volt. Burhan feleségét Nadidnak, Onurét Sehrezatnak hívták. Nagyon jóban voltak mind a négyen, így hát egy szokásos estén Burhan meghívta Onurékat vacsorára, és a fiatal házaspár szívesen el is fogadta az öregek invitálását.

- Jó estét – mondta Nadid és Burhan mosolyogva.

- Jó estét. Hogy vannak? – kérdezte Sehrezat.

- A vacsora azonnal kész lesz, addig gyere Sehrezát drágám, beszélgessünk kicsit. – mondta Nadid mosolyogva.

- Maga pedig jöjjön be az irodámba Onur, meg mutatom az unokám, Bukett új festményét. Gyönyörű szép! – szólt Burhan.

Bementek a dolgozószobába. 

- Valóban nagyon szép festmény. Nagyon ügyes Bukett!

A kép egy boldog nőt és férfit ábrázolt.

- Bár még szebb lenne, ha két férfit ábrázolna - tette hozzá halkan.

- Tessék, mit mondott, Onur? - kérdezte Burhan.

Onur elkezdett közeledni Burhan felé, s közben mélyen nézett a szemébe. Burhan összezavarodott. 

- Nade Onur, mit csinál? - kérdezte Burhan hamis felháborodással.

- Ne áltassuk tovább magunkat, Burhan. Mindketten jól tudjuk, hogy miért hívott be ma este ebbe az irodába. Nem, nem Bukett festménye miatt. - mondta Onur, s rákacsintott az öregre.

Már olyan közel voltak egymáshoz, hogy a szájuk összeért.  Onur megnyalta a vékony, kissé ráncos ajkakat, majd bedugta nyelvét közéjük. Először lassú, majd egyre hevesebb csókolózásba kezdtek, s közben erőteljesen markolászták a másik nemiszervét.

Onur durván az asztallhoz lökre Burhant, háttal fordította a testét, lehúzta a nadrágját, majd bedugta azt, amit be kellett dugnia. Az öreg nagyon élvezte a helyzetet, még az imalánc is kiesett a kezéből. 
Ezután letépték egymásról a méregdrága öltönyöket, de a nagy sóher hírében álló Burhannak ez nem nyerte el a tetszését:
- Mit csinál? Tudja mennyibe került ez az öltöny? Tudom, hogy a magafajta fiatalemberek két kézzel szórják a pénzt, de az én időm...- nem tudta befejzni a mondatot, mert Onur betapasztotta a száját egy csókkal-
- Majd megvarrattatom.
Már vagy 20 perce tartott az "akció", és mindketten egyre hevesebben ziháltak. Burhan úr azért, mert már rég csinálta (Nadid jó ideje nem volt vevő az ilyen dolgokra) Onurnak pedig szokatlan volt a kisigényű Sehrezád után egy ilyen megvadult öregemberrel szeretkezni.
- Onur, van egy bilincs a széfemben, vegye ki! Használjuk őket! A kód Nadid születési éve.
- Ez nem valami kifinomult kód, bárki rájöhet.
- Igaza van, majd megváltoztatom az önére.
Miután kivette az eszközöket Onur visszament az asztalhoz és elkezdte csapkodni a háttal álló öreg fenekét. Ezután betessékelte őt a karosszékbe, előlről az ölébe ült, és odabilincselte, majd elkezdte csapkodni az öreg úr nemiszervét.

Burhan erre olyannyira felhevült, hogy szívinfarktust kapott.

 Nadid és Sehrezát meghallották Onur kéjes "igen, igen"-jeit, s berohantak: csak annyit láttak, hogy a két meztelen férfitest egymáson van, és az egyik csapkodja a másikat.

Nadid odarohant, és lerángatta Onurt  a férjéről.

- Hagyja már abba, nem látja, hogy infarktusa van! Nem rég műtötték! Allah! De most látom, maguk meztelen vannak. Csak nem...? - és elájult.

Sehrezat elképedve nézte a jelenetet. Amikor Onur is megához tért a sokkból elébe szaladt és rákezdett: Sehrezát drágám, ez nem az volt, aminek látszott. Mi csak... - nem tudra befejezni a mondatot.

Sehrezát arconcsapta a billinccsel, amivel igencsak megsebesítette.

Onur és Burhan szégyellték magukat.

Két hónappal rá Nadid és Sehrezát is összeleszbültek, Ali Kemál pedig annyira belebetegedett a történtekbe, hogy pszichiátriára került, méghozzá a legsúlyosabb esetek közé...

kategória: Harry Potter főszereplők: Dolores Umbrige, Neville, Trevor  korhatár: 18  írta: Lucy

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer a Roxfortban egy békafejű asszony. Ezt a békafejű asszony úgy hívták, hogy Dolores Umbridge.

 

Éjfélre járt az idő. Dolores Umbridge kint őrködött a folyosón, ugyanis meggyőződése volt, hogy a diákok valamilyen titkos szervezet létrehozásán törik a fejüket. Már két órája fel-alá járkált, amikor észre vette Neville Longbottom-ot.

- Hát te mit művelsz itt ilyenkor? - kérdezte a tanárnő flegmán.

- A b-b-b-ékámat T-t-t-revort k-k-kerestem- válaszolta a rémült Neville - De már meg van.

- Áhhámm! Gyere csak be az irodámba, fiam. - parancsolta Dolores.

- D-d-d-de hát n-n-nem követtem el semmi rosszat! 

- Tudom. Csak gyere! - mpndta kaján vigyorral, s kövér ujjaival csalogatta a fiút.

Amikor beléptek, Neville megrémült a tetőtől-talpig rózsaszín iroda és a macskás tényéralátétek látták.

- Ehhemm... - fordította magára a fiú figyelmét a tanárnő - Tehát mióta is van meg neked ez a jószág, Neville? - kérdezte negédesen.

Longbottom nagyon meglepődött, hogy hirtelen ilyen kedves lett, s most már ő sem félt annyira.

- Első óta. - válaszolta bátran a fiú.

- Ehhemm... Hát most itt fogod hagyni. Lehet, hogy Dumbledore pofesszor mindent megenged, de  a Mágiaügyi Minisztérium által kiadott házirendbe nem fér bele, hogy éjnek évadján a diákok elveszett békákat hajkurásszanak. 

- De hát ezt nem teheti! Amúgy is most fordult elő először ilyen, többé nem fog, megígérem! - mondta sírásra álló szájjal Neville.

- Nem érdekel, hogy hányszor fordult elő!  Ha ezt megtudnák a Mágiaügyi Minisztériumban, téged eltanácsolhatnának, főleg egy kis főinspektori behatásra. Ehhemm... - mondta gonosz mosollyal a békaarcú nő. 

- K-kérem ne! Ne tegye ezt Trevorral! Bele fog halni, ha nem leszek mellette.

- Ne aggódj, nem fog baja esni a békádnak. A tanév végén visszakapod, ha jól viseked magad,

- EZT NEM TEHETI! - ordította Neville, a haját tépve.

- Egy főinspektornak te ne mondd meg, hogy mit tehet és mit nem. Vagy okosabbnak érzed magad Cornelius Caramelnél is?

- DE IGENIS MEGMONDOM! ADJA VISSZA TREVORT!!!

- Na most már elég legyen, takarodj innen, különben azonnal iderendelem a miniszter urat!

- Jólvan elmegyek, de ezt nem hagyom annyiban!

- Holnap pedig gyere vissza és keresünk neked valami büntetőmunkát. Ja, és levonok 200 pontot a Griffendéltől! - mondta mosolyogva a tanárnő.

Neville sírva kirohant az irodából.

 

Dolores nagyon örült, hogy végre kettesben maradhatott az állattal, mert önarcképet látott benne, s csodálta szépségét a békának.

Megcsókolta de az nem változott herceggé. Ellenkezőleg még erőteljesebben brekegett. 

- Brek, brek. - brekegett vissza Umbridge ugyanis értett békaszájul. 

Vagy öt percig tartott ez a brekegő dialógus, amikor egyszer csak kimondta: BAZIETO! S a béka nagyobbra nőtt, mint maga Umbridge.

- Nyalj ki, kedves Trevor! - mondta békaszájul Dolores.

A béka engedelmeskedett. Hosszú nyelvével kinyalta a nőt, aki teljesen elélvezett, s sikoltozott az örömtől. Már rég várt erre a pillanatra.

Úgy gondolta, a béka olyan csodákra képes, mint egy férfi. Sőt, smaragzöld bőrével és hosszú nyelvével egy ember sem vetekedhet vele.

Neville közben végig kukucskált a kulcslyukon, de Umbridge kiszúrta a fiút. - Alohomora! És az ajtó mögött megjelent a kétrét görnyedt Neville.

- Mit művelsz itt Longbottom? Ha ezt elmondom Cornelius...- rikácsolt volna Umbridge, de Neville sem hagyta magát:

- MAGA MIT MŰVEL? AKI BESZÉLNI FOG A MÁGIAÜGYI MINISZTÉRIUMMAL AZ ÉN LESZEK. DUMBLEDORE PROFESSZOOOOOOR! - s rohant volna ki Neville, de a tanárnő időben megállította.

- Ne, Neville, kérlek ne mondd el ezt senkinek! Kérlek szépen ne! Bármit teljesítek, csak ne mondd el. Könyörögve kérlek hogy ne tedd! Soha többet nem piszkállak, és a barátaidat sem. Sőt, nem kapsz tőlem holnap semmiféle büntetőmunkát, és nem vonok le tőletek 200 pontot. Könyörgök ne mondd el! - zokogott a tanárnő meztelen.

Neville-t meghatotta a tanárnő mert tetszett neki a nemiszerve, s így szólt: Rendben van, egy feltétellel teljesítem amit kért. Méghozzá azt kérem, hogy folytassák ezt Trevorral, de hadd nézhessem közben! - bátorodott fel Neville.

- Rendben van, azonnal! Trevor gyere. Folytassuk! - mondta Umbridge csillogó szemmel.

És Neville pedig csak nézte és nézte ahogy a béka a hosszú nyelvével nyalja Dolorest.

Erre felizgult, s elkezde kiv**ni. 

A béka hátán vonagló Umbridge lenézett a fiúra, s megtetszett neki a látvány.

- Ehhem, ehhem.  Longbottom! Hogy neked mekkora a nemiszerved! - mondta meglepődve. - Gyere, gyere ide fel! Hiszen a te békád. Ne, gyere már, nem kell félned!

Neville visszamosolygott. - azzal felpattant a békára a tanárnő mellé, s vadul csókolózni, ölelkezni kezdtek.

- Invito f*sz! - s azzal a Umbridge szájába repült a hosszú szerv.

Ínyére volt a tanárnőnek. 

Neville nagyon örült, hogy végre elvesztheti a szüzességét; egészen alárendelte magát a heves főinspektornak, s mindent megtett amit kért tőle.

Öt óra hosszáig folyt köztük az "akció", már reggel volt, amikor Dumbledorea benyitott a szobába.

- Dolores! Nagyon jó hírem van a számára! Megérkeztek az új tanköny... - mondta volna, amikor meglátta Neville-t, ahogy éppen nyalja a tanárnőt.

A szívéhez kapott, s rögvest szívinfarktust kapott. 

A felnagyított Trevor hangos brekegésére mások is oda csődültek.

- A kis Lonbgottom! Úgy tűnik még sem olyan szerény, amilyennek mondják. Ha már a bájitaltant egy férfi tanítja, akkor próbálkozzunk be a Sötét Varázslatok Kivédése-tanárnál, igaz?. 50 pont a Griffendéltől!- így Piton.

- Na de Neville! Én ezt nem gondoltam volna rólad. Azt hittem, hogy te engem....- de Bimba professzor nem fejezte be a mondatot.

- Longbottom, ezt én sem néztem volna ki magából! De nem ő tehet róla, hanem ez a nőszemély. Biztos szerelmi bájitalt adott be neki. Jöjjön Longbottom, egyen egy kekszet! 

- Ne magadból indulj ki Minerva - bökött oda Trelawney professzor McGalagonynak - én előre tudtam!

Így ment ez 10 percig, amikor Neville kirohant az irodából és szégyenében bezárkózott a hálókörletébe. Dolores Umbridge-nak sikerült tisztáznia magát Cornelius Caramel előtt (egyeseknek volt elmélete rá hogyan...) így pár hét múlva  lecsendesedett a Roxfort és minden visszatért a régi kerékvágásba... Kivéve Neville számára.

Egyszer volt, holt nem volt, volt egy 40 éves férfi, aki mindeddig az hitte, hogy a nőkhöz vonzódik, ámbár rá kellett jönnie, hogy nem. A felesége által megismert egy 65 éves embert. Vonzalmuk egymás iránt nőttön nőtt a látogatások alkalmával. Egy nap már csak azt vették észre, hogy az ebéd kellős közepén (mert szemben ültek egymással) a középkorú férfi a lábát ráteszi az öreg combjára, ami már kissé löttyedt volt, de ez neki nem volt probléma. Nos, kedves kíváncsi olvasóm, ne aggódj, ne türelmetlenkedj, hisz hamarosan minden olyan világos lesz számodra, mint a Nap. Tehát, azon az estén, amikor rátette a lábát a vén kujonra, az felkiáltott, “áááh!” A koros férfi felesége rákérdezett. “Szívem, mi a probléma?” “Semmi kedvesem, csak a lábam beakadt az asztalba, és megfájdult.” - mondta, a hazudozás nem volt erőssége. A 40 éves ekkor féltékeny lett, mert amaz kedvesemnek hívta a feleségért, s így szólt: “Sehrezát, ideje indulnunk, drágám” - ez utóbbi szót erősen kihangsúlyozva. 

Igen, kedves olvasóm, jól olvastad, Seherezádéról van szó. A 40 éves férfi Onur Aksal, a 60 éves pedig Burhan Evliyaoglu. Így van. Vonzódtak egymáshoz.

 

Másnap reggel Burhan a parkban ült egy padon, s búslakodott a tegnapiak miatt. De egyszer csak azt vette észre, hogy Onur ott áll mellett. 

A férfi elmagyarázta neki, hogy útjaiknak ketté kell válljanak, de előtte el kell tölteniük egy éjszakát közösen. Így is történt.

 

Szobára mentek. Onur az inget szép lassan levette Burhanról, az öreg viszont vadmacskává változott, s a fogaival tépkedte le a fiatalabb férfi gombjait. Pár gomb megakadt a torkán, de Onurnak sikerült kiköhögtetnie vele. Megfogta hátulról a derekát, s addig nyomta, amíg az öreg ki nem köhögte az idegen anyagot. Burhan könnyes szemmel bomlott re az ágyra, s nem győzött hálálkodni Onurnak, amiért az megmentette az életét. Először csak szavakkal, később tettekkel is bebizonyította mennyire hálás…

Az öreg ezt a napot egy második esélynek nevezte amit Allahtól kapott„ és a szenvedélyes éjszaka után a szerelmesek elhatározták: megszöknek mert nem tudnak egymás nélkül élni. 

 

Hátuk mögött hagytak mindent, s Londonba utaztak. A házasságot nem engedélyezte a mohamedán vallás, de ennek ellenére nagy boldogságban éltek örökbe fogadott gyermekeikkel-

 

Nadid és Sehrezát beletörődtek. (Állítólag összeleszbültek) Ali Kemál zokogott.

 

Éjfélre járt az idő. A Roxfortban már mindenki lefeküdt aludni. Ron Weasley az éjszakát nem a hálókörletében töltötte mert délután egy gurkó fejbetalálta. Miközben a mardekárosok az "Weasley-t nézni szinte fáj" kezdetű dalt zengték,  Ron nem koncentrált, és a megvadult labda egyenesen az arcába rohant, leesett a seprűről, s a gyengélkedőn kötött ki.

Mc Galagony ezt tudta, mivel egésznap a kastély közelében ólálkodott, és telefülön keresztül a Griffendél klubhelyiségét hallgatta ki, így méginkább kötelességének érezte, hogy "ápolja" a fiút.

 

Ron már aludt, amikor Mc Galagony beszökött a gyengélkedőre. A tanárnő még egy szendvicset is vitt neki - marhahúsosat, Ron kedvencét -  amit a konyhából csent el. 

Macskalábain az ágyához somfordált, felugrott rá, lenézett a szeplős arcra és tűzvörös hajzatra. Szájon nyalta, s így szólt:

- Weasley, szerelmem, ébredjen fel! Én vagyok az, Mc Galagony tanárnő. - s tappancsával befogta Ron száját, mert tudta, hogy amilyen félős, elkiáltaná magát.

Ron nagy nehezen elkezdett ébredezni, s azt hörögte "Hermione, Hermione!"

Mc Galagony hozzávágta a marhahúsos szendvicset, a sajtot kiszedte belőle, s beletömte a fiú szájába.

Ron tágranyílt szemekkel nézte a macska-tanárnőt.

- Úristen! Egy macska! Hermione vidd innen a bolhás dögödet! - kiáltotta Ron, de akkor McGalagony visszaváltozott emberré. Öltözékét azonban nem a megszokott smaragzöld talár és hegyes süveg, hanem valami egészen más alkotta: egy meglepően rövid bőrszoknya és egy nem túl sokat takaró bőrmelltartó. S amikor odahúzott egy széket a beteg ágya mellé, s lábait - amennyire csak tudta - széttárva  helyet foglalt rajta, nyilvánvalóvá vált, öltözőke csupán ennyiből állt, bugyi nem volt rajta.

- Ta-ta-ta-ta-tanárnő! De örülök, hogy újra láthatom! Tudtam, hogy el fog jönni amikor reggel láttam a Prófétában. - kiáltotta Ron, szemével pedig McGalagony szoknyájának közepére pillantott. - De hát mi ez a ruha? - kérdezte csillogó szemmel. - Ne ne értse félre, na-na-nagyon tetszik, nagyon...ööö...vagány!

- Köszönöm Weasley! - pirult el a professzor - Egy mugli nőtől voltam kénytelen megszerezni, aki London egyik sarkán állt és minden mugli járművel megállt beszélgetni. De most ne ezzel foglalkozzon. - váltott szigorúbb hangnemre McGalagony.

- Tanárnő, bocsánatot kell kérnem, hogy hazudtam! Azért volt szükség erre a mesére a szerelmi bájitalról, hogy ne csapjanak ki a Roxfortból, egyébként én nem szégyellem a kapcsolatunkat. Csak tudja, megijedtem. Egyébként miért tömött sajtot a számba? Nem Hermionéről álmodoztam, csak... és az a kép is az újságban, hülyeség... kérem ne féltékenykedjen már megint! 

- Ez most nem érdekes, Weasley. Jól tudom, hogy Granger kisasszonyt szereti - mondta vékonyra szorított ajkakkal a professzor -  de engem ez sem érdekel már. Csak tegyen a magáévá! Ezért vagyok most itt! -  azzal egy teátrális mozdulattal letépte magáról a bőrfelszerelését, s pőrén állt a fiú ágya mellet.

Ron rémült-megszeppent arcot vágott.

- Ne féljen tőlem, Weasley. Szerintem ön is nagyon kíván engem. Csak annyit szeretnék kérni, hogy utoljára legyünk együtt. Utoljára. El kell búcúsznunk egymástól.  Csak maga miatt szöktem ki az Azkabanból. Ismét hazudhatja azt, hogy bájitalt adtam önnek, már ez sem érdekel! De tegyen magáévá mégegyszer - s azzal benyúlt a takarő alá, ahol megragadott valamit.

Ron felszisszent.

- Nem, én igenis önt szeretem Mc-i, nem pedig Hermionét! - kiáltotta Ron éles hangon, majd ő is benyúlt a rövid szoknya alá.

- Ne nevezzen Mc-i-nek és mekem ne hazudjon, maga, maga kis... - lihegte vadul Mc Galagony, de Ron egy csókkal elhallgattatta, majd hátradőltek az ágyban, s elkezdték a huncutkodást. 

- Na, na haladjunk, nincs időnk az előjátékra. "Erecto pénisz!" - kiáltotta vadul a tanárnő a felállító varázslatot, s miután a a bűbáj hatásosnak bizonyult (a megcélzott "tárgy" felállt) mosolyogva hozzátette: "mindig is kiaakartam próbálni ezt a varázsigét"

Ezután pedig véget nem érő kiálltások sikolyok, hörgések és ostorcsapások töltötték be a gyengélkedőt: "Óóóh, Weasley" "Ronald Weasley, nyaljon ki!"" "Invito, f*asz!" "Óóóh, Tanárő"  "Rictusempra" (csikizőbűbáj) de néha felhangzott egy-egy "óóh Mc-i is" amit rendszerint pofonnak tűnő hangatás követett "mMgmondtam, hogy ne szólítson így!" És így folytatódott ez reggel 5 óráig. 

Utána elaludtak. A tanárnő távozni akart, de Ron nem engedte el, könyörgött, hogy legalább még egy órát maradjon, hiszen Madam Pomfrey úgyis csak 6-kor fogja meglátogatni. 

Valaki azonban koránkelő volt a Roxfortban, és fél 6-ra tervezte a látogatását Ronhoz.

A "párocska" az ajtónyitásra ébredt fel.

 

Dumbledore mosolyogva nyitott be a szobába, ám amikor megpillantotta a zilált külsejű, kócos, meztelen McGalagonyt is lekonyult a szája.

A mindig frappáns igazgató most nem jutott szóhoz. Döbbenten állt vagy egy percig, majd a szívéhez kapott, és össszeesett - szívinfarktusa lett.

Ron meztelen kiugrott az ágyból, fel-alá futkározott a szobában,  sikítozott, bömbölt, ordított: "Segítsenek rajtam, már megint bájitalt adott! Segítség! Megölte Dumbledore-t! Megölte Dumbledore-t!"

McGalagony arckifejezése megdöbbentből felháborodottra változott. - Megőrült Weasley? Mit sikítozik? Felébreszti az egész iskolát! Még valaki meglát minket! Inkább segítsen törölni Dumbledore emlékeit majd vigyük vissza a szobájába. - azzal megfogta az öreg varázsló lábait, s elkezde kifelé húzni a teremből.

Ám ekkor ismét kinyílt az ajtó, s egy feketeruhás alaknak ütközött az ex-átváltoztatástan-tanárnő feneke: az exbájitaltantanár-most-SVK-tanár Pitonéhoz.

A belépő vendég először megdöbbent a látottakon, majd kajánul-gonoszul elvigyorogta magát.

- Nocsak, Weasley és Minerva. Látom jót mulattak az éjjel! De jó, hogy valaki ilyen korán kell a kastélyban. - mondta derűsen

Majd kiállt a gyengélkedő elé, s mágikusan felerősített hangján belekezdett: "Diákok, tanárok, mindenki a gyengélkedőre, itt van a szökevény!"

Egy perc múlva az egész pizsamás Roxfort ott termett, ki-ki megállt az ajtó előtt, ki-ki Dumbledore ájult testét átlépve (Nevill rálépett a szakállára is) a meztelen pár elé szaladt.

A Mardekárosok nevettek Malfoyyal az élen, a Hollóhátasok a fejüket csóválták, a Hugrabugosoknak tátva maradt a szájuk, a Griffenfélesek pedig el voltak szörnyülködve. Hermione sírt, Harry sajnálkozóan nézte a barátját miközben Dumbledore szakálláról próbálta eltűntetni Neville cipőnyomát, Ginny hányt. Ron kétségbeesetten nézte hol a tömeget, hol McGalagonyt.

Pár perc múlva pedig megérkeztek a Mágiaügyi Minisztérium emberei, akik eltoloncolták McGalagonyt.

 

To be continued...