kategória: Downton Abbey korhatár: 18

Péntek, reggel 6.00 órára járt a Downton Abbeyben.  A kastély szinte üres volt, hiszen a háznép a londoni házban tartózkodott a tavaszi bál miatt. Egyedül két cseléd, Mr. Bates, és Robert Crawley maradtak otthon. A gróf ugyanis halaszhatatlan üzleti ügyei miatt nem tudott elszabadulni.

Reggel az egyik cseléd átvette a leveleket a postástól és bevitte a konyhába.
- Mr. Bates, magának is levele érkezett Mrs. Bates-től – mondta mosolyogva.
Mr. Bates olyannyira megörült, hogy megégette a nyelvét a forró kávéval, s majdnem köszönet nélkül vette el a levelet! Amikor kibontotta a borítékot, a levél mellett talált egy kulcsot is.
 „Drága John!
Jól érzem magam Londonban, leszámítva a rengeteg munkát, és azt, hogy nagyon hiányzol. De nem csak nekem, Mr. Carsonnak is.
Na, ne értsd félre. Az ok amiért írok, az, hogy sajnos Jimmy megbetegedett, ezért szükségünk lenne még egy inasra, a grófné ugyanis holnap ebédet ad a bál előtt, és az egyik vendég nem más lesz, mint a herceg!  Mr. Carsont a szívinfarktus kerülgette, hiszen ilyenkor már lehetetlen szabad inast találni Londonban. Ezért kitaláltam – kicsit önző módon – hogy mi lenne ha téged hívnánk. Azzal érveltem, hogy bizonyára egyedül is fel tudja venni a pizsamáját a gróf, az egyszemélyes vacsorához pedig úgysem fog frakkot ölteni. Képzelheted az arcát! De végül beleegyezett, amennyiben a lord engedélyt ad erre.
Örülnék neki, ha már ma estére el tudnál szabadulni, így lenne még egy szabad éjszakánk, holnap pedig mondhatnánk, hogy reggel érkeztél. Egy kis füllentést megtehetsz a feleségedért! És ne aggódj, a házban senki más nem lesz. A család étterembe megy, a személyzet pedig kimenőt kapott.
A borítékban találsz egy kulcsot, ez a te londoni szobád kulcsa. Ott fogok várni rád, este nyolckor.
Kérlek győzd meg a lordot, szükségünk van rád! Főleg nekem.
Annád”
Bates mosolyogva hajtotta össze a levelet, és már ment is a lordhoz engedélyt kérni, amit az – kissé elégedetlenkedve bár – meg is adott neki.
Mr. Bates pontban este 8-kor lopózott be a londoni ház hátsó ajtaján, és egyenesen a férfi személyzet hálószobái felé vette az irányt. Kulcsát belenyomta a lyukba és már bent is volt szobájában.
Amikor belépett, látta, hogy Anna fekszik az ágyban, hátulról, betakarózva. Csak meztelen vállai és szőke haja látszottak ki a takaró alól. Mr. Bates-nek nagyon tetszett a látvány. Sejtette mire megy ki a játék, ezért ő is gyorsan meztelenre vetkezett, bebújt hitvese mellé az ágyba, majd átölelte a derekát, s közben csókolgatta a testét. Az elkezdett kuncogni. Bates keze egyre följebb ment, míg meg nem ragadta Anna melleit. „Mi lehet ez? Bundázott melltartó?, hmm, biztos. De mintha még a szokásosnál is kisebbek lennének; különös. De hát öregszünk, ez a természet rendje, ez van.” – állapította meg bölcsen. A lapos mellek után lefelé vette az irányt. Azonban ekkor újabb különös dologgal találkozott keze: egy nagy marék fanszőrzettel. „Hmm, ez eddig nem volt itt. Anna nagyon elhanyagolta magát, mióta Londonba jött. Pedig azt hittem, emancipált nő. Üsse kő!”
Ám amikor Mr. Bates középső ujjával felesége nemiszerve felé vette az irányt, egy harmadik érdekesség is történt: lyuk helyett egy éledező pénisz került a keze ügyébe.
Mr. Bates felordított, kiugrott az ágyból, és feloltotta a lámpát.
- Csak ne olyan hevesen! – mondta sátáni kacaj kíséretében Thomas. Ugyanis ő volt az ágyban, nem Anna. Méghozzá szőke parókában. – Tetszik az új frizurám? – kérdezte kurtizános nevetéssel.
- Mit művelsz, te perverz állat?! Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el! Még parókát is húztál! Miféle lény vagy te? A levelet is te írtad, igaz?
- Persze. Hát, elhitte! Ó, ez olyan édes! – így, kacagva Thomas.
- Mégis miféle ember csinál ilyet? – kiáltotta, s azzal kirángatta a parókás komornyik helyettest az ágyból, és behúzott neki egyet. Thomas szája felrepedt, a parókája pedig a földre esett.
De nem hagyta magát a fiatalbb férfi sem. Leteperte a földre a lakájt, s behúzott neki kettőt:
- Ezt a számért! Ezt pedig a parókámért!
Mr. Bates megpróbálta lelökni magáról a meztelen kollégáját, de az nem hagyta magát. Birkóztak még egy ideig, péniszeik összeértek.
- Azt hitt elbír velem maga kis bicebóca? – kérdezte Thomas.
- Miért csinálod ezt velem? Ki akarsz rúgatni? Meddig akarod még megkeseríteni az életünket Annával?
- Nem akarom én kirúgatni,  csak…tudja, magányos vagyok. – s azzal megcsókolta Batest.
- Thomas! Azonnal hagyd abba! Az az eset tévedés volt! Én már tőled semmit nem akarok. Az égvilágon semmit! Megértetted? Annát szeretem, az egyetlen feleségemet. Ne rajtam éld ki az aberrált vágyaid! – mondta feldühödve Bates.
A komornyik helyettesnek egyik fülén be, a másikon ki. Se szó, se beszéd, elkezdte orálisan kényeztetni a földön fekvő lakájt.
Ezután már Mr. Bates sem tudott uralkodni érzésein, s átadta magát a gyönyöröknek.
-Te szemét! Megint elcsábítottál! – kiáltotta.
Rövid időn belül levetkőztették egymást, Mr. Barrow nagy, vastag, hófehér férfiassága behatolt Mr. Bates tomporába, aki nem tudott betelni a fájdalom okozta örömmel (Mr. Bates ti. szadomazo volt...; erről Ana is tudna mesélni…)
Mr. Bates ettől annyira felhevült, hogy egy oroszlánordítással táskájához ugrott (na jó, bicegett), s hevesen kikapott belőle egy ostort (amit eredetileg Annának hozott). Elkezdte vele Thomas fenekét csapkodni.  
- Mit művel? Maga kis perverz! – kiáltott dühösen Mr. Barrow. – Majd megmutatom én magának! – azzal kikapta a Mr. Bates kezéből az ostort, s amilyen erősen csak tudta, ütötte a lakáj hátsóját, annyira, hogy az elkezdett vérezni. Mr. Bates élvezte a helyztet.
- Hallottam én a magafajtáról Amerikában! Nicsak, kigondolta volna, hogy a kimért lakáj és a szendeszűz kis komorna ilyen perverziókat űznek a négy fal között! – mondta gúnyosan Thomas, miközben erotikusan nyalogatta a vért áldozata tomporáról.
- Na ebből elég! – ugrott fel Mr. Bates - Ha a feleségem nevét még egyszer a szádra veszed, én…
- De hát nem is mondtam ki a nevét – így Thomas.
Bates ezen a szemtelenségen olyannira felidegesítette magát, hogy elkezdte fojtogatni a komornyik helyettest, ám az kibuktatta, s a sánta lakáj a földre rogyott, kutyapózban.
A kifáradt Thomas dühösen megigazította összekocolódott, izzadt hajtincseit, majd felkapta Mr. Bates földre ejtett derékövét.
- Majd adok én magának fojtogatást!
S azzal meztelen testével ráült az idősebb szolgáló hátára, az övet a nyakára tekerte, s elkezdte fojtogatni.
-Gyí, te paci! – kiáltotta Thomas. – Úgy felnyergelnének!
- Ez az, ez az! – hörögte fojtott hangon az elgyengült Bates, akinek már teljesen elkékült az arca.
Mikor már majdnem megfulladt, Barrow leszállt áldozatáról, s elölről ült rá. Lágyan megcsókolta az elkékült szájat.
-    Hát ez a titka? Szereti ha fojtogatják? Ha csapkodják a fenekét?
Bates arca elpirult.
-    Előttem nem kell szégyellnie! Sőt, nagyot nőt a szememben!
Most pedig: sz*pjon! S azzal a Mr. Bates szájába nyomta péniszét.

Erre a látványra kellett benyitnia Mr.Carsonnak, – merthogy közben hazaérkezett a személyzet – aki rögvest elájult. A koppanásra Anna is beszaladt, és felbukott Mr. Carson testében, vagy a látvány volt rá ilyen hatással, nem tudni, mindenesre ő is összeesett.

To be continued