Valentin-nap, zöld szemű szörnyeteg, és vérző pálca a Roxfortsban2014.02.14. 21:25
kategória: Harry Potter főszereplők: Piton, Frics korhatár: 18 írta: Kata
Valentin nap volt. A Roxfortban mindenki, tanár, diák kimenőt kapott erre a napra, Roxmortsba mentek.
Ámde...az egyik tanár nem ment velük, nem nehéz kitalálni ki volt az: Perselus Piton.
Harry egyedül sétált az alagsorban két könyvvel a kezében mielőtt elindultak volna. Egyszercsak egy ajtó kinyílt, s egy kéz berántotta a bájitalterembe a fiút. Az illető felnyomta a falra, majd hevesen megcsókolta.
- Tanár úr! Boldog Valentin-napot! - mondta a fiú.
- Hallgass!
- Maga nem jön Roxmortsba, nem készülődik? - kérdezte Harry felháborodva.
- Én, Roxmortsba? Potter, még mindig nem az eszedért szeretlek!
- Mégis miért, Tanár úr? Talán Friccsel kell itt maradnia? Ez az indoka, ugye? - kérdezte durcásan Harry.
- Ne beszélj hülyeségeket! Inkább csókolj! - s azzal megcsókolta a fiút hevesen.
Harry beletúrt a zsíros hajba, majd Piton ledobta magáról a fiút, s ordított:
- Mit képzelsz, Potter? Hogy merészelsz a hajamhoz hozzányúlni? Normális vagy? A hajamhoz senki nem nyúlhat! Ezt az egyet megkövetelem! -50 pont a Griffendéltől!
Harry zokogva kiszaladt. Annyira szerette a férfit, hogy belesajdult a szíve...
Piton sajnálta, amiért ilyen kegyetlen volt a fiúval, de nem szaladt utána, hisz nem akart engedni a büszkeségéből. "Majd visszajön, ha annyira akar." - gondolta magában, majd felborzolt, zsíros haját lesimította, s peckesen, felemelt fejjel leült íróasztalához.
*Két órával később*
Mindenki elment a Roxfortból. Piton és Harry búcsú nélkül váltak el. Ámde látta a fiút, ahogy az Ginny-vel folytatott bájcsevejt, s féltékenység fogta el...
- Az átkozott kölyök miatt ideges? - osont oda hozzá Frics.
- Ne légy nevetséges, Frics! - válaszolta az ingerült Perselus.
- Akkor mégis mi a gond? Nyögje már ki, naaaa - mondta kedvesen Frics, s azzal átölte hátulról szerelmesét.
Piton idegesen letaszította a gondnok kezeit a derekáról, a férfi pedig hátrazuhant.
- Aaaaaúúú! Ezt meg miért kaptam!?
- Mert ilyen kedvemben vagyok, és kész!
- Ne merjen velem szórakozni, átkozott férfibestia! - ordította a dühös gondnok.
Frics felállt, majd kárörvendően folytatta:
- Látta milyen jól érezte magát Harry és Ginny? Kézenfogva járkáltak! Maga miért nem akar egy kicsit kikapcsolódni? - azzal újra átfogta a férfi derekát erősen, s fejét Piton hátához fektette.
Piton két percig elgondolkodott, hogy igaza van a gondnoknak...
- Menjünk a szobámba! - válaszolta Piton felindultan.
- Azonnal!
Beértek a szobába.
Piton ráfektette az íróasztalára a gondnokot, majd hevesen megcsókolta, s egyre lejjebb ment....
- Invito f*sz! - belerepült a szájába a nemigen nagy méretű fallosz, de nagy elégedettséggel egy óráig sz*pta. Harryre gondolt, hogy az övé.
Ugyanezt megtette Frics, aki nagyon élvezte a helyzetet, s viháncolt mint egy fürdős riherongy.
- Ne kacagj már ennyire! - kiáltotta Piton.
- De kacagooook! háháháháhááhá! - felelte Frics, mint egy óvodás kisgyerek.
A két pucér férfi összevissza rohangált, ugyanis Piton kergette Frics-t, amiért ilyen "szemtelen" volt.
Frics az íróasztal hegyes szélébe beleütötte a falloszát, amely igencsak megfájdult, s felrepedt.
- Frics! Héééé, Frics! Magadnál vagy?
- Ébren vagyok. De be kell vinnie a Szent Mungóba! Nagyon fáj! Vérzik... Aaúú!
- A Szent Mungóba mennél, mi? De hiszen nem is vagy varázsló, vén kvibli! Háhá. Azt hiszed nem tudok róla, hogy a VillámVarázs-t olvasod? - felelte gonoszul Piton.
Erre Frics keserves zokogásban tört ki. Forgott vele a világ.
A Roxfort tanárai és diákjai visszajöttek.
Dumbledore kereste Pitont, mert vett neki egy pamutzoknit - bűntudatból, hiszen Harryvel csókolózott Roxmortsban - ám amikor benyitott hozzá mosolyogva, amint meglátta a két pucér férfit, s hogy Frics nemiszerve vérzik, és szívinfarktust kapott.
Harryt nagy féltékenység kapta el, s durcásan kirohant zokogva.
Madame Czvikker kísérte le Fricset a gyengélkedőre, ahol Madame Pomfrey mugligyógyszereket adott Fricsnek, és bekötözte nemiszervét.
Így telt hát a Valentin-nap...
A Mester és a padawan, avagy lepedő-tiki-taka2014.02.01. 18:39, kata
Erre az eseményre 2014. áprilisában egy keddi napon került sor. A Barcelona a Bayern Münchennel játszott Bajnokok Ligája elődöntő odavágót a Camp Nouban. A mérkőzést a katalánok nyerték meg 1-0-ra, Sergi Roberto fejesével, amit a 69. percben lőtt, Xavi szögletéből.
A mérkőzésnek már egy órája véget ért. A szurkolók, a pályamunkások is hazamentek, csak a tücskök hegedülését és locsolók csobogását lehetett hallani ezen a langyos barcelonai estén. A stadionban, ami egy órával ezelőtt még 99 786 ember üvöltésétől zengett, most már csak egyetlen ember volt. Egy magas, szikár, öltönyös, kopasz férfi állt a Barcelona kispadja előtt, aki fejét a magasba emelve kémlelte a Camp Nou nyújtotta látványt. Ismerte ezt a helyet, 13 éves kora óta rendszeresen megfordult itt. Tizenegy évet töltött el itt az oldalvonalon belül, és négy évet azon kívül. Hány meg hány 90 percet állt végig ott, ahol éppen állt, mennyit ordított, ünnepelt, gesztikulált! Most pedig elindult, hogy visszamenjen, vissza …, Münchenbe. Ám, amikor belépett a már jól ismert folyosóra, s megpillantotta régi játékosainak fotóit, nem bírt ellenállni azon vágyának, hogy még utoljára feltérképezhesse ezt a létesítményt, ahol most vendég volt, de amely valaha az otthonát jelentette, ahol annyi mindent átélt.
Első útja az öltöző felé vezetett. Már senki nem volt bent. Azonban valami hallatszódott. Mintha valaki zuhanyozott volna. A férfi ösztönös kíváncsiságtól vezérelve a zuhanyzó felé ment. Amikor odaért megpillantotta a meccs góllövőét, Sergi Robertót. Az becsukott szemmel állt, s mosta magát. A férfi el akart menni. De nem tudott. Ahogy elnézte a meztelen fiút, amint spongyája végigsiklik a nyakán, a közepesen kidolgozott hasán, majd a pelyhes nemi szervén, amely olyan volt, mint szent képeken az angyaloké, az edzőnek mintha gyökeret vert volna a lába. Nem tudta otthagyni ezt a látványt. Egészen elgyengült tőle, és már vagy 5 perce ott ált, amikor Sergi Roberto kinyitotta a szemét. Amikor meglátta a nem idegen idegent egészen ledöbbent. Elzárta a zuhanyzót, magára csavarta a Barca címerével fémjelzett törölközőt és kilépett a zuhanyzófülkéből. Összevont szemöldökkel nézte az előtte álló embert, akinek az arcát jobban ismerte, mint bárkiét a világon. Másodpercekig csak így álltak, s némán nézek egymásra. Sergi Roberto és Pep Guardiola. Mert ő volt az.
Sergi végre megszólalt:
- Hát te mit keresel itt? Tudtommal már nem ennek a csapatnak vagy az edzője…
- Én…én csak még utoljára látni akartam ezt az öltözőt – mondta ellágyult hangon a tréner.
- Utoljára…. értem. – ismételte Sergi, és bosszúsan elkezdett törölközni.
- Akkor én mennék is. Szervusz! – köszönt el Pep, de a látvány még mindig nem engedte el. Ismét végig tekintet a meztelen, puha testen, és nem bírt magával. Odalépett a fiatal labdarúgóhoz, és megragadta hátulról a derekát, fejét a hátának szegezte. És elkezdett beszélni:
- Én ezt nem így akartam. Ez a döntés nem személyes volt. Százszor elmondtam már. Meg kell értened. - elengedte a fiút, megcsókolta az arcát, és távozni készült. Ám Sergi visszafogta.
- Pep, kérlek várj – mondta, s magához húzta az edzőt. Megcsókolta. Percekig csókolóztak hevesen.
– Még nem mehetsz vissza Münchenbe – mondta pajkos mosollyal Sergi. S újra magához vonta volt mesterét. Amikor már kellőképpen belelendültek a fiú mohón kezdte letépni a mindig elegáns Pepről a most is kifogástalan öltönyét, de csak a nyakkendőig és a zakóig jutott el, amikor Guardiola ellökte magától a heves fiatalembert, s kifakadt:
- Na de mégis! Mit művelsz a ruhámmal? Tudod te mennyibe kerül egy ilyen öltöny? Azonnal vedd fel!
- Tudtommal a feleséged divatcége gyártja őket, szóval neked semennyibe. De persze, nem akarod tönkretenni az ajándékát. – válaszolta a megbántott - féltékeny fiú bekönnyezett szemekkel, felvette a ruhadarabokat, majd kijelentette: Elmegyek. Jó éjszakát. Pep azonban megfogta a kezét, és visszahúzta.
- Nagyon kérlek, ne haragudj. Nem akartam ilyen durva lenni – mondta az edző. A fiú a csábítás áldozata lett és ismét heves csókokban egyesültek.
Sergi levette a férfiról a nadrágot, majd az Armani alsógatyát is, de azt már nem a padlóra dobta, hanem összehajtogatva lerakta a padra.
Pep elővette az Ipode-ját is, s berakta a kedvenc Coldplay albumát, amelyen csak szerelmes számok voltak. Majd ismét szeretőjéhez lépett. Átölte. Kezét becsúsztatta Sergi törölközője alá, s belemarkolt a fiatal fenékbe. A fiú felsóhajtott, odafordult Guardiolához, s a nyakába ugrott. Nemiszervük összeért. Guardiola az ifjú focistát ledöntötte a földre, elkezdtek hevesen csókolózni, egymás haját tépve (illetve Guardiola fejbőrét karcolva), majd felállt Sergi, s Guardiola rögtön tudta, mi a teendője. A szájába vette a nemigen nagy, s kevéssé vastag nemiszervet, majd elkezdte sz***ni. A fiú látta, hogy mi a baj, mert mindössze 3 perc 56 másodpercig volt csak a szájában a fiatal srác fallosza. Elvörösödött, majd ugyanezt megcsinálta Guardiolával. Itt sokáig tartott a kényeztetés, mindketten nagyon jól érezték magukat. Ezután kiterített pár barcás paplant (amelyeket a fagyos meccseken szoktak magukra teríteni a padozó játékosok) és azon folytatták a „mókát.” Guardiola az ajkától kezdve az elsődleges nemi jegyéig végig nyalta Sergi testét, aztán egy hirtelen mozdulattal megfordította a felhevült testét a fiúnak, ujját végig húzta Sergi nyakcsigolyájától egészen a testnyílásáig, s végre belehelyezte nemi szervét. Az ifjú középpályás reszketeg nyögésekkel adott hangot érzéseinek. Ezután megváltoztatták a felállást, és Sergi ifjú fallosza hatolt be a tréner anus-ába. Miután végeztek, meztelen, izzadt testeikkel kimerülten hanyatlottak le a barcás paplanra. Szőlőt adtak egymás szájából a másikéba és pezsgőt ittak, mint két római. Csókolóztak, simogatták egymás combját, masszírozták egymás nemi szervét, Sergi pödörgette Pep mellkas szőrét, a háttérben a Coldplay Your Love Means Everything című dala szólt, s közben a futballról elmélkedtek:
- Nagyon szép volt a fejesed. Kár, hogy ellenünk lőtted.
- Köszönöm.
- Sokat javult a játékod, mióta elmentem. Igazán büszke vagyok rád. Beszéltem egyébként rólad Uli Honessnek…
Efféle beszélgetések zajlottak közöttük, amikor az idilli hangulatot valami váratlan esemény törte meg: hirtelen, egy tucat részeg ember jelent meg az öltözőben. A Barcelona focistái voltak azok. Azért jöttek, hogy a gólja mellett megünnepeljék Sergi névnapját, ugyanis ma volt. Ám, amikor beléptek, és a fiút az ex-edzőjük ölelő karjaiban találták, amint épp egy szőlőt köp át a szájába, mint fecske mama a fiókájának, az ő szájuk is tátva maradt. Egyedül Xavi mosolygott. Piqué azonnal előkapta a mobiltelefonját és már ravaszul posztolta is volna ki a Twitter-re, ha Puyol nem fedezi fel a turpisságot, és dühösen földhöz nem vágja a mobilt… Tata Martino pedig szívinfarktust kapott.
Reggeli kolbász2013.12.17. 11:28
kategória: Harry Potter főszereplők: Dumbledore, Harry korhatár: 18 írta: Kata & Lucy
A Roxfortban tegnap volt az utolsó tanítási nap az évben, másnap pedig mindenki hazamehetett karácsonyra.
Az iskolában csak Dumbledore és Harry maradtak, utóbbi nem mehetett haza, ugyanis Dumbledore azt állította, hogy valamelyik nap látta Voldemortot a Priver Drive körül ólálkodni. Dursleyék házát ugyan bevonták védőbűbájjal, de a professszor úgy döntött, hogy inkább ő "vigyáz" Harryre.
A fiú nagyon örült, mikor megtudta, hogy kettesben maradhat titkos szerelmével.
Dumbledore megvárta míg az utolsó tanár (Piton..) is elhagyja az iskolát, és reggel 7 órakkor benyitott a Griffendél hálókörletébe.
- Jó reggelt, édes fiam! - keltette fel Harryt mosolyogva Dumbledore, s homlokon csókolta.
Harry felriadt.
- Jó reggelt igazgató úr! Boldog karácsonyt! - s rányomott egy puszit a szájára, amitől teljesen elpirult a professzor.
- Boldog karácsonyt! Hogy aludtál, Harry?
- Nagyon jól, köszönöm. És ön? - végigsimította a hosszú fehér szakállat, s elkezdett az ujja köré csavarni egy tincset.
- Én is. Végre mindenki elment, és most már csak ketten vagyunk. Csak mi, ketten...
- Úgy bizony.
Harry felkelt, levetette a pizsamáját. Csak egy boxer volt rajta, amitől Dumbledore professzor teljesen felizgult.
Harry átakart öltözni a tükör előtt, mire Dumbledore odament hozzá, s átkarolta a derekát.
- Ne öltözz fel. Szeretnék veled lenni! - jelentette ki a professzor, s megmarkolta Harry nemiszervét - erre a fiú felkacagott, s beleugrott a professzor karjaiba.
Harryt rádobta az ágyra, s lehúzta róla a gatyát. A fiú úgy kacagott mint valami bárcás nőszemély. Dumbledore elkezdett hevesen csókolózni a diákkal, majd ő is levetette talárját, s elkezdte lesz*pni Harryt, majd Harry is viszonozta neki ezt a kedvességet.
Két óra hosszáig paráználkodtak, majd kimerülten feküdtek az ágyban.
- Most pedig készítek magunknak valami reggelit.
Az öreg elmormolt egy varázsigét, mire megjelent egy jókora tálca, gyümölcsökkel, sültkolbásszal, tojással, pirítóssal, tejszínhabbal, töklével.
- Nagyon jól néz ki! - mondta elámúlva Harry.
Elkezdték egymást etetni, mindenféle nyálasságot gügyögve egymásnak.
- Szeretlek, Harry! - mondta mosolyogva a professzor.
- Én is önt, igazgató úr! - válaszolta Harry. Ezután megfogota a tejszínhabos üveget, és az egészet rányomta a professzor testére. Dumbledore kacagott, s varázsolt még egy tejszínhabot, amit ő nyomott Harryre. Ezután heves csókolózásba kezdtek, s elkezdék lenyalni egymásról a habot.
Ám ekkor hirtelen kinyílt a Griffendél hálókörletének a ajtaja, s egy fekete alak jelent meg a szobában. Perelus Piton volt az.
- Áhhá, most lebuktak! Tudtam igazgató úr, hogy miért maradnak a Roxfortban. Még, hogy Voldemort fényes nappal a Privet Drive-on és hogy Potterre vigyáz! - azzal előkapta a pálcáját és rájuk szegezte.
- Perselus, kérlek.... - kezdte volna Dumbledore, de ekkor Harry felpattant az ágyról.
- Piton csak féltékeny uram!
- Ne beszélj ostobaságokat Potter! És neked csak tanár úr, ostoba kölyök!
- Ó, ugyan már, Perselus, az a bajod, hogy te nem vehettél részt a romantikus reggelinken, ismerd be!
- Hogy mersz velem így beszélni, hogy mertél Perselusnak szólítani és letegezni? 100 pont a Griffendéltől!
- Nézd, még maradt egy kis hab a péniszemen, nem akarod lenyalni? - kérdezte kaján mosollyal Harry, s elkezdte lenyomni Pitont a földre.
A tanár feladta az ellenkezést, s lassan elkezdte nyalni a tejszínhabot.
Dumbledore már kezdett féltékenykedni a háttérben, ezért felállt és Harry háta mögé lopódzott, és lassan átölelte. Elkezde simogatni a testét, s csókokat lehelt rá.
Harry az ágyba vonszolta mindkét férfit, s felváltva szolgáltatta ki magát nekik. A két professzor már-már versenyzett Harry kegyeiért. Dumbledore végül annyira megerőltette magát, hogy szívinfarktust kapott...
- Tipikus - morogta Piton.
Lakájok éjszakája2013.11.12. 23:03
kategória: Downton Abbey főszereplők: Thomas, Mr. Bates korhatár: 18 írta: Kata segített: kukoricacsemege
Mr. John Batest tegnap engedték ki a börtönből, miután kiderült, ártatlan néhai felesége meggyilkolásában.
Mr, Thomas Barrow bár soha nem volt jóban Mr. Bates-szel, de most, hogy visszatért, rájött, valójában nem is utálja a férfit. Sőt, úgy vélte, a börtön által megférfiasodott, s ez felizgatta a fantáziáját, főként, hogy régóta nem érintkezett egy úriemberrel sem. Hiányát csillapítandó, ellopott egy képet a lakájról a feleségétől.
Tíz óra felé járt az idő Downton Abbey-ben.
Thomas a szobájában ült, az ágyán, s a lopott fotót nézegette.
Tenyerét az ádám csutkájára tette, simogatta a nyakát, s közben sóhajtozott. Keze egyre lejjebb s lejebb csúszott a testén, míg végül elérte a nadrágja középső részét. Kigombolta a ruhaneműt, s kicsúsztatta belőle éledező férfiasságát. Tenyere rásimult a testrészre, elkezdte húzogatni, először lassan majd egyre hevesebben. Körülbelül 20 percig csinálhatta, amikorra teljesen leizzadt, s ekkor rádöbbent: nem bírja tovább Mr. Bates nélkül, muszáj megpróbálnia, míg ha börtönt is kap érte. Ez a nap egyébként is soha vissza nem térő alkalom, hiszen Mr. Bates felesége, Anna elvileg ma késő estig a faluban lesz Lady Maryékkel.
Elszántan, vágytól lüktető férfiassággal, lihegve nyitott be a már alvó lakáj szobájába. A helység koromsötét volt.
Mr. Bates felébredt.
- Anna, hát megjöttél? Gyere, feküdj ide mellém, nem szólok róla Mr. Carsonnak - szólt nevetve - hallom nagyon kifáradtál.
Thomas elvékonyította a hangját, mintha Anna lenne, és suttogva beszélt, hogy ne legyen olyan feltűnő.
- Igen, elfáradtam - válaszolta megrémülve.
Mr Bates magához húzta, s beletúrt a hajába.
- Levágattad a hajad a faluban? - kérdezte Bates - de mielőtt Thomas válaszolt volna, megcsókolta.
Teljesen beindultak egymásra.
- Drágám, ma különösen heves vagy - jegyezte meg Bates röhögve.
Két perce csókolóztak megállás nélkül, amikor Mr. Bates a "nő" lába közé csúsztatta tenyerét, ám vagina helyett egy nagy, álló férfiasság került a keze ügyébe. Először tágra nyílt szemekkel nézett, meg volt döbbenve, szóhoz sem jutott. Csak tíz másodperc múlva ocsúdott fel. Akkor kipattant az ágyból, feloltotta a lámpát, és elkezdett félhangosan kiabálni - annyi önkontroll még volt benne, hogy ne ordítsa fel az egész házat.
- Te szent ég! Atyaúristen! Thomas, ezt nem hiszem el! - hüledezett a lakáj.
- Ne rontsa el a hangulatot, Mr. Bates! Eddig olyan jól szórakoztunk - mondta vigyorogva Thomas, s kivillantotta hófehér fogait.
Mr Bates erre bedühödött, s elkezdett civakodni Thomassal, szaggatták egymás ruháit, rúgdosták a egymást, tépték a másik haját. A nagy csetepatéban aztán a sánta Bates valahogy felbukott és az ágyra esett. Thomas megigazította a haját, kiegyenesítette a mellényét majd ő is lefeküdt az ágyra, jobban mondva, rá a lakájra. Mr. Bates már lökte volna le magáról meleg kollégáját, amikor az, egyik kezével megmarkolta a nemi szervét, a másikkal pedig elkezdte kisimítani a szeméből a férfi összekócolódott tincseit.
- Ó, ugyan már Mr. Bates. Ne mondja, hogy nem élvezte - vigyorgott Thomas.
- Nem élveztem és szállj le rólam vagy megöllek!
- Ne mondja, hogy börtönben magányos volt... - szemtelenkedett a fiatalabb lakáj.
- Na elég legyen, te kis... - dühödött volna be az idősebb férfi, ám Thomas megakadályozta, először rátette mutatóujját a dühös férfi ajkára majd megcsókolta.
- Amúgy meg nem úgy volt, hogy utálsz? - kérdezte Mr. Bates.
- De igen. De attól még felizgathat - s azzal belenyalt Bates szájába.
- Undorító vagy! - felelte Bates. De már az idősebb szolgáló sem tudta tovább türtőztetni magát, amit Thomas is megérzett, hiszen rajta ült a bizonyítékon.
- Ó! Hohó! - kiáltott Mr. Barrow.
Mr. Bates lelökte magáról kollégját, derekát megragadva ráfeküdt, s vad csókolózásba kezdtek.
Ezután hasra fektette a férfit, lehúzta hátsójáról a nadrágot, végighúzta ujját a fiatalember nyílásán és becsúsztatta férfiasságát a hófehér fenékbe. Egyre mélyebbre és mélyebbre nyomta, amennyire csak tudta. Amikor elérte a végpontot, Thomas oroszlánszerű hangokat eresztett ki.
Ezután cseréltek. Thomas még szakavatottabban végezte el feladatot, és a hetero Mr. Bates is legalább annyira élvezte a helyzetet, mint kollegája.
Aztán szépen lassan felállította az elfáradt, sánta Bates-t az ágyból, s így szólt:
- Most álljon elém. Tegye terpeszbe a lábát - parancsolta Thomas.
Aztán a szájába vette a kemény nemi szervet, s elkezdte a munkát.
- Hmm. Most maga jön! - mondta 10 perc múlva Thomas.
Mr. Bates uralkodni akart a vágyain, hiszen ez már mégis csak túl modern volt az ízlésének, de nem bírt. Nem érdekelték már a következmények, hogy mi fog történni, ha mindez kiderül. Átadta magát a csábításnak. Nem tudta kontrollálni a vágyait, ez van. Megtörtént. Már nem gondolt semmire. Egy ilyen jó mulatságot nem akart kihagyni.
- Ez túl nagy, Thomas! Wáó - mondta meglepődve Mr Bates.
- Nem baj, Mr Bates. Bele fog férni a szájába! Na, csinálja már - bíztatta Thomas
Eleget tett a kéréseinek, s a szájába vette a méretes férfiasságot, majd elkezdte a kielégítést.
- Tényleg nem csinált ilyesmit a börtönben? - kérdezte nevetve Thomas, de Bates nem tudott válaszolni, hiszen elfoglalt volt.
Menet közben annyira megtetszett neki a dolog, hogy elkezdett mosolyogni, s a fogaival véletlen megharapta Thomas nemiszervét.
Az felordított.
Erre Mr. Carson macis pizsamájában benyitott a szobába, s azonnal szívinfarktust kapott, mikor meglátta, hogy Mr Bates ott térdel Thomas Barrow előtt.
Anna is megérkezett, és a nagy puffánsra rögvest beszaladt a szobába.
Mikor meglátta őket, elájult...
To be contunied...
Valentín a Szükség Szobájában2013.10.22. 19:20
kategória: Harry Potter főszereplők: Ron, McGalagony, Umbridge, Neville korhatár: 18 írta: Kata segített: kukoricacsemege
Ron már izgatottan nézte az óráját lassan két órája, s aludni sem bírt. Majd egyszer csak éjfélt ütött az óra, amitől nagyon boldog lett. Február 14 volt, Valentin nap. Azonnal szaladt az Azkabanból frissen szabadult Mc Galagonyhoz a Roxfort kapujához, s sietve bevonszolta a Szükség Szobájába az asszonyt. A szobát Ron már "szépen" kidíszitette. A nagy franciaágy rózsákból kirakott betűket ábrázolt: Ronald + Minerva és egy szívecske.
- Már annyira vártam önre, tanárnő. Vártam, hogy végre éjfélt üssön az óra. A Szükség Szobáját már kidíszítettem kettőnk számára, remélem tetszeni fog önnek - megcsókolta, s átnyújtott neki egy rózsacsokrot.
- Ó, Weasley! Maga annyira romantikus. Végre újra találkozhatunk, és együtt lehetünk. Nagyon szeretem önt! - válaszolta Mc Galagony, és rámosolygott a fiúra. - Na de menjünk, siessünk gyorsan, mielőtt észrevesznek minket.
Beértek a szobába.
Megjelent egy rózsaszín macskapatrónus, ami körbe-körbe járkált a szobában.
Ron tágranyílt szemekkel nézett, mivel ezt nem ő csinálta. De vajon akkor ki volt? - gondolta magában.
- Ó, Ronald Weasley! Ez annyira kreatív! Nem is tudtam, hogy a maga patrónusa is macska - s azzal megcsókolta a fiút.
Ron szólni akart a patrónusról, de inkább csak büszke volt, hogy miféle örömet tudott szerezni Mc Galagony professzornak.
- Hát persze, hiszen egy macskaanimágusba vagyok szerelmes - büszkélkedett a vörös hajú fiú.
A szobát rózsaszín-piros fények vették körül, minden rózsába borult, a mennyezetről papírszívek hullottak.
A pár lángnyelv whiskeyt iszogatott, puszilgatták, ölelgették egymást, majd egyszer csak a tanárnő felvette a szemüvegét, s meglátta a szöveget az ágyon: Ronald + Minerva. Erre teljesen ki kelt magából, s így szólt:
- Maga aljas gazember! Hogy merte az ágyra úgy ráírni a nevem, hogy Minerva? Magának csak Mc Galagony professzor vagyok. - s azzal sértődötten ki akart ugrani az ablakon macskává változva.
- Ne, kérem ne haragudjon! Ne menjen el! Azt hittem, hogy tetszeni fog magának - megszégyelte magát a fiú, s elkezdett zokogni.
Mc Galagony visszaváltozott emberré, mert megsajnálta a fiút.
- Jól van, Ronald. Nem haragszom Önre, de kérem ne nevezzen így. Ez számomra nagyon személyes. Kérem ne haragudjon a felindultságom miatt. - s megcsókolta a fiút.
"Az nem túl személyes amikor a p***ba dugom a f***mat?" - gondolta magában Ron.
McGalagony ráültette Ront egy rózsákkal díszített székre, a fiú ölébe ült, ahol elkezdett hevesen csókolózni vele. S letépte Ronról azt a bordó dísztalárt, amit még az édesanyjától kapott 4.-ben a karácsonyi bálra.
- Hmm. Nagyon elegáns ma Weasley. - s beletúrt a fiú vörös tincseibe.
- Hát azt nem mondanám, olyan a szagom, mint Tessie néninek, de azért köszönöm tanárnőm!
Ron férfiassága egészen megkeményedett, a volt átváltoztatástan tanárnak pedig már lüktetett az öle a vágytól.
- Weasley, vetkőzzön! - kiáltotta, és a szájába harapott.
A vetkőzést követően Ron bökött egyet a pálcájával (a varázspálcájával!) a lemezlejátszó felé, s megszólalt Debussy Clair de lune-je.
- Weasley, nem is tudtam, hogy szereti a komoly zenét! - mondta meglepve, kissé ironizálva McGalagony.
A fiú egészen elpirult.
- Ez a kedvenc számom, imádom Csajkovszkit. Nagyon menő!
- Ez Debussy!
- Mi nem hallgatunk muglikat otthon!
- Azt hittem az apja szereti a...Jól van, jól van, bánom is én mit hallgat, kezdjünk neki, mert már éget a vágy! - jelentette ki Mc Galagony.
A lábával rálökte Ront egy székre, s elkezdett sztriptízelni neki.
Ledobta talárját, s már csak egy smaragzöld csipkés melltartó volt rajta, egy "hétfő" feliratú bugyi és egy lila harisnyakötő.
- Ezeket egy mugli boltban vásároltam - mondta elpirulva a tanárnő.
Majd elkezdte a hátsóját beledörgölni Ron arcába, amitől kissé elkámpicsorodott a fiú, mert nem volt valami kellemes illata, de ez már nem zavarta, mert erős érzelmek fűzték az asszonyhoz. Aztán beleült szembe az ölébe s elkezdte Ron szüzanyameztelen testét tejszínhabbal bekenni, s lenyalni róla. A fiú nagyon jól érezte magát, kuncogott.
Aztán felemelte Mc Galagonyt, rádobta a franciaágyra, s a lábujjaitól kezdve a legnőiesebb pontjáig végignyalta a tanárnőt.
Ron levette Mc Galagony melltartóját, s csodálta a fonnyadt melleket, melyek számára igazán szépek voltak, s belenyomta az arcát, s közben becsúsztatta a tanárnő lábai közé becses testrészét.
Ám csak tíz percig élvezhették zavartalanul örömüket, mert amikor a professzor asszony épp Ron hátsóját csapkodta ostorral - ami ennek következtében még pirosabb volt - egyszer csak kinyílt a Szükség Szobájának az ajata. Dolores Umbridge és Neville Longbottom benyitottak röhögcsélve, mint a tinik, s meglátták őket.
- Ez meg mi? - kérdezte felháborodva Dolores.
- Ron, te mit művelsz itt? - kérdezte elámulva Longbottom.
Ron kicsúsztatta férfiasságát a professzorból, s megfordult.
- Ez nem az aminek látszik! - jelentette ki rémülten a fiú.
- Nocsak! Ron, maguk meztelen vannak! Azt akarja nekem hazudni, hogy maguk nem szeretkezni jöttek ide? Meztelen vannak mind a ketten, és most követtek el egy szörnyen gusztustalan dolgot! Ennek a förtelmes nőnek ott van a bűnjel a száján! És ez nem az aminek látszik? Maga liliomtipró senkiházi! Ezt jelenteni fogom Cornerlius Caramelnek - s leköpött Mc Galagony elé.
Kiakart menni a szobából, de Ron odaszaladt, s megragadta a karját.
- Umbridge tanárnő, és maguk minek jöttek ide Nevillel? Ráadásul csak egy alsógatya van rajta, magának pedig ki van vágva mélyen a dekoltázsa, sőt röhögcsélve és kézenfogva jöttek be ide. A patrónusról nem is beszélve, az a magáé, Umbridge professzor, ne is tagadja!
- Mi csak... - kezdte volna Dolores, de Longbottom félbeszakította.
- Szeretkezni jöttünk, mert Valentin nap van, és erős érzelmeket táplálunk egymás iránt! - jelentette ki büszkén a fiú, s felemelte a fejét.
Megpofozta a tanárnő Longbottomot.
- Erre igazán nem lett volna szükség! Figyeljen tanárnő! Mc Galagony professzor és Ron is itt végezték el a dolgaikat, s így kvittek vagyunk mindannyian! Senki nem mondhat el a másikról semmit, vagy mindannyiunkat kicsapnak innen!
- Igazad van Neville! - mondta Ron. - mind a négyen itt maradunk, s folytatunk mindent, és soha senki nem szól senkinek semmiről.
Dolores Umbridge és Mc Galagony professzor még pár percig vívódtak egymással, mindenféle liliomtiprónak elhordták egymást, de aztán egyezségre jutottak.
Ron folytatta azt, amit elkezdett Mc Galagonnyal, Dolores pedig elkezdett levetkőzni, s Neville mélyen belecsúsztatta az asszony legnagyobb testnyílásába nem túl hosszú, de nem is olyan vékony nemiszervét. A tanárnő halk sikkantásokat hallatott: "Ehhem, ehhem.."
- Kér köptetőt Dolores? - kérdezte ironikusan Mc Galagony.
- Ne ironizáljon már folyamatosan maga undorító vén boszorka! Olyan hangokat adok ki, amilyeneket akarok! A maga "Ó, Weasley, nyaljon!" felkiálltásai sem ízlésesebbek! - azzal kiugrott az ágyból, és elkezdték cipálni egymást.
Ron és Neville nem bírták szétválasztani őket, mert nem volt elég erejük hozzá, szóval jobb nem lévén Ron letérdelt Neville elé, s elkezdte sz*pni, aztán fordítva.
- Hű, ez jó volt! - mondta Ron.
- Valóban. - válaszolta Neville.
Végül abbahagyták a civakodást a tanárnők, mert a fiúk nyújtotta látvány teljesen felizzította őket, és elhatározták: négyesben folytatják a dolgot.
Újra elkezdtek négyesben dugni, és már javában benne voltak, amikor újfent kinyít az ajtó.
Dumbledore - Harryvel kézenfogva - mosolyogva benyitott, majd nem hitt a szemének... Négy meztelen embert látott. Két diákot, és két tanárt: McGalagony éppen Ront elégítette ki a szájával, Ron mögött Neville állt, a két fiú alatt pedig Umbridge tanárnő foglalatoskodott hosszú békanyelvével.
Dumbledore rögtön a szívéhez kapott, s elájult.
- Ron! Azt hittem már leszoktál erről! - mondta HArry.
De ekkor megjelent Piton is Friccsel karöltve.
- Áhhá, most elkaptalak, Potter! Tudtam, hogy megint a vén kujonnal leszel!
- Csak nem féltékeny Piton? Tudtam, hogy csak azért akar ma velem lenni, hogy kölyök után kémkedjen! - szólt irónikus-sértődötten Frics.
- Fejezzék be, nem látják, hogy az igazgató úr összeesett!- kiabált McGalagony.
- Á, Minerva, észre se vettem! Örülök, hogy kieengedték az Azkabanból. Csak vissza ne küldjék. És Dolores, oh! Mit fog ehhez szólni Cornelius Caramel? Longbottom, ha ezt a nagyanyád megtudja! És a Weasley fiú, hát persze, ha orgia party van, ő az első. 200 pont a Griffendéltől! - folytatta Pirton.
- Fejezze be - ordította Harry - itt mind sárosak vagyunk! Senki nem mondd senkinek semmit. Most pedig vigyük fel Dumbledore professzort az irodájába, ön pedig készítse el a gyógyszerét!
- Nem hiszem, hogy bárki felhatalmazott rá, hogy te nekem parancsokat osztogass - így Piton.
Végül mégis elláták az öreg varázslót, s az éjjel történteket hétpecsétes titokként őrizték meg a beavatottak, vagyis az egész Roxfort tudott róla.
|