kategória: Downton Abbey korhatár: 18

Péntek, reggel 6.00 órára járt a Downton Abbeyben.  A kastély szinte üres volt, hiszen a háznép a londoni házban tartózkodott a tavaszi bál miatt. Egyedül két cseléd, Mr. Bates, és Robert Crawley maradtak otthon. A gróf ugyanis halaszhatatlan üzleti ügyei miatt nem tudott elszabadulni.

Reggel az egyik cseléd átvette a leveleket a postástól és bevitte a konyhába.
- Mr. Bates, magának is levele érkezett Mrs. Bates-től – mondta mosolyogva.
Mr. Bates olyannyira megörült, hogy megégette a nyelvét a forró kávéval, s majdnem köszönet nélkül vette el a levelet! Amikor kibontotta a borítékot, a levél mellett talált egy kulcsot is.
 „Drága John!
Jól érzem magam Londonban, leszámítva a rengeteg munkát, és azt, hogy nagyon hiányzol. De nem csak nekem, Mr. Carsonnak is.
Na, ne értsd félre. Az ok amiért írok, az, hogy sajnos Jimmy megbetegedett, ezért szükségünk lenne még egy inasra, a grófné ugyanis holnap ebédet ad a bál előtt, és az egyik vendég nem más lesz, mint a herceg!  Mr. Carsont a szívinfarktus kerülgette, hiszen ilyenkor már lehetetlen szabad inast találni Londonban. Ezért kitaláltam – kicsit önző módon – hogy mi lenne ha téged hívnánk. Azzal érveltem, hogy bizonyára egyedül is fel tudja venni a pizsamáját a gróf, az egyszemélyes vacsorához pedig úgysem fog frakkot ölteni. Képzelheted az arcát! De végül beleegyezett, amennyiben a lord engedélyt ad erre.
Örülnék neki, ha már ma estére el tudnál szabadulni, így lenne még egy szabad éjszakánk, holnap pedig mondhatnánk, hogy reggel érkeztél. Egy kis füllentést megtehetsz a feleségedért! És ne aggódj, a házban senki más nem lesz. A család étterembe megy, a személyzet pedig kimenőt kapott.
A borítékban találsz egy kulcsot, ez a te londoni szobád kulcsa. Ott fogok várni rád, este nyolckor.
Kérlek győzd meg a lordot, szükségünk van rád! Főleg nekem.
Annád”
Bates mosolyogva hajtotta össze a levelet, és már ment is a lordhoz engedélyt kérni, amit az – kissé elégedetlenkedve bár – meg is adott neki.
Mr. Bates pontban este 8-kor lopózott be a londoni ház hátsó ajtaján, és egyenesen a férfi személyzet hálószobái felé vette az irányt. Kulcsát belenyomta a lyukba és már bent is volt szobájában.
Amikor belépett, látta, hogy Anna fekszik az ágyban, hátulról, betakarózva. Csak meztelen vállai és szőke haja látszottak ki a takaró alól. Mr. Bates-nek nagyon tetszett a látvány. Sejtette mire megy ki a játék, ezért ő is gyorsan meztelenre vetkezett, bebújt hitvese mellé az ágyba, majd átölelte a derekát, s közben csókolgatta a testét. Az elkezdett kuncogni. Bates keze egyre följebb ment, míg meg nem ragadta Anna melleit. „Mi lehet ez? Bundázott melltartó?, hmm, biztos. De mintha még a szokásosnál is kisebbek lennének; különös. De hát öregszünk, ez a természet rendje, ez van.” – állapította meg bölcsen. A lapos mellek után lefelé vette az irányt. Azonban ekkor újabb különös dologgal találkozott keze: egy nagy marék fanszőrzettel. „Hmm, ez eddig nem volt itt. Anna nagyon elhanyagolta magát, mióta Londonba jött. Pedig azt hittem, emancipált nő. Üsse kő!”
Ám amikor Mr. Bates középső ujjával felesége nemiszerve felé vette az irányt, egy harmadik érdekesség is történt: lyuk helyett egy éledező pénisz került a keze ügyébe.
Mr. Bates felordított, kiugrott az ágyból, és feloltotta a lámpát.
- Csak ne olyan hevesen! – mondta sátáni kacaj kíséretében Thomas. Ugyanis ő volt az ágyban, nem Anna. Méghozzá szőke parókában. – Tetszik az új frizurám? – kérdezte kurtizános nevetéssel.
- Mit művelsz, te perverz állat?! Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el! Még parókát is húztál! Miféle lény vagy te? A levelet is te írtad, igaz?
- Persze. Hát, elhitte! Ó, ez olyan édes! – így, kacagva Thomas.
- Mégis miféle ember csinál ilyet? – kiáltotta, s azzal kirángatta a parókás komornyik helyettest az ágyból, és behúzott neki egyet. Thomas szája felrepedt, a parókája pedig a földre esett.
De nem hagyta magát a fiatalbb férfi sem. Leteperte a földre a lakájt, s behúzott neki kettőt:
- Ezt a számért! Ezt pedig a parókámért!
Mr. Bates megpróbálta lelökni magáról a meztelen kollégáját, de az nem hagyta magát. Birkóztak még egy ideig, péniszeik összeértek.
- Azt hitt elbír velem maga kis bicebóca? – kérdezte Thomas.
- Miért csinálod ezt velem? Ki akarsz rúgatni? Meddig akarod még megkeseríteni az életünket Annával?
- Nem akarom én kirúgatni,  csak…tudja, magányos vagyok. – s azzal megcsókolta Batest.
- Thomas! Azonnal hagyd abba! Az az eset tévedés volt! Én már tőled semmit nem akarok. Az égvilágon semmit! Megértetted? Annát szeretem, az egyetlen feleségemet. Ne rajtam éld ki az aberrált vágyaid! – mondta feldühödve Bates.
A komornyik helyettesnek egyik fülén be, a másikon ki. Se szó, se beszéd, elkezdte orálisan kényeztetni a földön fekvő lakájt.
Ezután már Mr. Bates sem tudott uralkodni érzésein, s átadta magát a gyönyöröknek.
-Te szemét! Megint elcsábítottál! – kiáltotta.
Rövid időn belül levetkőztették egymást, Mr. Barrow nagy, vastag, hófehér férfiassága behatolt Mr. Bates tomporába, aki nem tudott betelni a fájdalom okozta örömmel (Mr. Bates ti. szadomazo volt...; erről Ana is tudna mesélni…)
Mr. Bates ettől annyira felhevült, hogy egy oroszlánordítással táskájához ugrott (na jó, bicegett), s hevesen kikapott belőle egy ostort (amit eredetileg Annának hozott). Elkezdte vele Thomas fenekét csapkodni.  
- Mit művel? Maga kis perverz! – kiáltott dühösen Mr. Barrow. – Majd megmutatom én magának! – azzal kikapta a Mr. Bates kezéből az ostort, s amilyen erősen csak tudta, ütötte a lakáj hátsóját, annyira, hogy az elkezdett vérezni. Mr. Bates élvezte a helyztet.
- Hallottam én a magafajtáról Amerikában! Nicsak, kigondolta volna, hogy a kimért lakáj és a szendeszűz kis komorna ilyen perverziókat űznek a négy fal között! – mondta gúnyosan Thomas, miközben erotikusan nyalogatta a vért áldozata tomporáról.
- Na ebből elég! – ugrott fel Mr. Bates - Ha a feleségem nevét még egyszer a szádra veszed, én…
- De hát nem is mondtam ki a nevét – így Thomas.
Bates ezen a szemtelenségen olyannira felidegesítette magát, hogy elkezdte fojtogatni a komornyik helyettest, ám az kibuktatta, s a sánta lakáj a földre rogyott, kutyapózban.
A kifáradt Thomas dühösen megigazította összekocolódott, izzadt hajtincseit, majd felkapta Mr. Bates földre ejtett derékövét.
- Majd adok én magának fojtogatást!
S azzal meztelen testével ráült az idősebb szolgáló hátára, az övet a nyakára tekerte, s elkezdte fojtogatni.
-Gyí, te paci! – kiáltotta Thomas. – Úgy felnyergelnének!
- Ez az, ez az! – hörögte fojtott hangon az elgyengült Bates, akinek már teljesen elkékült az arca.
Mikor már majdnem megfulladt, Barrow leszállt áldozatáról, s elölről ült rá. Lágyan megcsókolta az elkékült szájat.
-    Hát ez a titka? Szereti ha fojtogatják? Ha csapkodják a fenekét?
Bates arca elpirult.
-    Előttem nem kell szégyellnie! Sőt, nagyot nőt a szememben!
Most pedig: sz*pjon! S azzal a Mr. Bates szájába nyomta péniszét.

Erre a látványra kellett benyitnia Mr.Carsonnak, – merthogy közben hazaérkezett a személyzet – aki rögvest elájult. A koppanásra Anna is beszaladt, és felbukott Mr. Carson testében, vagy a látvány volt rá ilyen hatással, nem tudni, mindenesre ő is összeesett.

To be continued
 

kategória: Büszkeség és Balítélet, Jane Eyre, klasszikus főszereplők: Mr. Darcy, Mr.Rochester korhatár: 18

Ki gondolta volna, hogy két undok, mizantróp embernek egyszer csak így megváltozik az élete? Egyik csapásról a másikra? Igen... az Gondviselés rögös útjai kiszámíthatatlanok. Nem tudhatjuk, mikor mi történik velünk, milyen változás ér bennünket, ámde még vannak szerencsére csodák.
Kedves olvasóm! Az egész történet egy bálban kezdődött.
Mr.Darcy, a dúsgazdag és kissé dölyfös úriember épp egy csinos, göndör fürtökkel rendelkező, jó modorú kisasszonnyal francia négyesezett a bálban, azonban elég goromba volt partnerével, amikor az rálépett a tyúkszemére a tánc közben, így az érdemes hölgy inkább otthagyta partnerét, s egy kellemesebb fiatalúrral kezdett táncolni.
Mr.Darcy megörült, mikor a kisasszony távozott a társaságából, mert nem szereti az efféle mulatságokat... A felesége Elizabeth beletörődötten mosolygott férje viselkedésén.
Mr.Rochester, a csúnya, de daliás testalkatú férfi - aki ekkoriban még nem volt nős - is épp most hagyta abba táncot. Letelepedett Mr.Darcy mellé, s iszogatott.
- Ön miért nem táncol? -  s felvonta a szemöldökét.
- Beláthatja uram, hogy itt egyik hölgy sem rendelkezik olyan külcsínnel vagy jellemmel, hogy engem kísértésbe hozzon. Az egyetlen csinos lány pedig, akivel nemrég táncoltam, rálépett a lábamra, és olyan hangulatban nem vagyok hogy ezt eltűrjem!  - válaszolta ingerülten Mr.Darcy.
- Valóban unalmas ez a hely... és a társaság, hogy mondjam? Közönséges. - felelte Mr. Rochester
- Nem tűröm, hogy így beszéljen a feleségem családjáról és a barátaikról! - kiáltott Mr.Darcy
- Ki ne hívjon azért párbajra! - mondta nevetve Rochester - egyébként tudom, hogy ön is hasonlóan vélekedik róluk.
Darcy erre nem válaszolt, csak elfintorodott és mordult egyet.
- Látja azt a hölgyet? Aki a táncpartnerem volt, Blanchet. Gyönyörű nő, igaz? Azt hiszi, hogy vagyonom nagyobb, mint valójában, ezért mindent megtesz, hogy elbűvöljön.
- Nők! - fakadt ki Darcy.
- Önnek nincs joga panaszkodni! Mrs. Darcy kitűnő teremtés!
- Természetesen. Tisztában vagyok vele... - mondta, majd hosszú szünet után hozzátette: De ez nem kárpótol mindenért. Persze ön ezt nem értheti meg.
- Jobban megértem, mint gondolja, - válaszolta sejtelmes mosollyal Rochester - azonban most távoznom kell.
- Máris? - kérdezte Mr.Darcy.
- Vagy inkább távoznunk?... - s lopva egy kacsintást intézet Mr. Rochester az úr felé.
- Hogy oldjuk ezt meg? - kérdezte Mr.Darcy.
- Az egyik pincérrel majd elküldetem önnek a címet egy papíron. Itt lakom a közelben.  Egy órán belül induljon el ön is! .
- Minden jót!
Éjfélre járt a Thornfield Hallban.
Mr. Rochester egy fekete köntösben várta, hálószobájában az ágyon a komor férfit, s közben bort iszogatott.
- Megérkeztem. - felelte Mr.Darcy elvörösödve.
- Nem mondja? - felelte Rochester. - Na jöjjön, jöjjön szépen, maga kis kobold!
- Hogy nevezett? Minek mert nevezni?
- Jajj, ne vedd a szívedre, kis göndör angyalom! Igaz, nem vagy te kobold, hiszen magas vagy, inkább olyan vagy, mint egy szép dühös tigris! - mondta Rochester és tigrishangon elkezdett morogni.
- Hogy mer így beszélni velem? Talán részeg?
- Ugyan már... a szeretőm leszel! Mért ne becézgethetnélek?
- Én nem leszek a maga szeretője! Én nem ezért jöttem ide! - kelt ki magából Darcy.
- Ugyan már Darcy, ha színjátékot akarok látni, inkább elmegyek az operába!
Rochester felkelt az ágyból, átölelte Darcy derekát és gyengéden megpusztilta a száját.
- Na, gyere már, ne kéresd magad! - húzta magával az ágyba.
- Edward, értse meg, nekem ez nem megy, én képtelen vagyok.... sokat vitatkoztam önmagammal, hogy eljöjjek-e ide, de csak azért tettem, hogy elmondhassam:  én nem csalhatom meg Elizabeth-et.
- "Nyekem ez nyem megy, nyem csalhatom meg Elizabetyety" - gúnyolódott rajta Rochester - ugyanmár, tigriském, soha nem fogja megtudni! Ne legyél már ilyen nyámnyila az istenszerelmére!
- Na ebből elég legyen! Velem még soha nem beszélt így senki! Ezt kikérem magamnak!
- Hallgass, és vetkőzz tigrisem! - parancsolta Mr.Rochester.
- Undorító disznó! Maga csak erre tud gondolni? - kiabált Darcy fintorogva.
- Fogd be a szád, mert én foglak elhallgattatni az enyémmel!
- Na hajrá! - felelte idegesen Mr. Darcy - s csak utólag realizálta mint mondott. Ám akkor már késő volt.
S azzal Mr.Rochester hátradöntötte Mr.Darcy-t, s megcsókolta. Darcy eleinte ellenállt, de végül elvesztette az önkontrollját, s átadta magát az örömöknek. Elkezdték túrni egymás dús, göndör haját, s szaggatták egymásról a ruhát.
Mr.Rochester az ágyra feküdt szétterpesztett lábakkal, rajta pedig Mr. Darcy ült szemben. Összeért a megkeményedett férfiasságuk, s közben heves csókokban egyesültek. Rochester egyszer csak belemarkolt Darcy hajába, és egyre lejjebb és lejjebb nyomta a férfi fejét, míg a szája amaz éledező péniszéhez nem ért.  Ezután orális kényeztetésre szólította fel, Darcy pedig engedelmeskedett, és heves munkába kezdett odalent. Pár perc múlva felhúzta, és egy hosszú csókkal mondott köszönetet az amatőr férfinak.
Ezután megfordította Darcy testét, és ráfeküdt. Végigcsókolta-nyalta a íves csigolyavonalát, ám amikor a releváns testrészhez, a fenékhez ért, egyszer csak megtorpant és eszébe jutott valami.
- Te, Darcy, te szűz vagy?
- Három éve vagyok házas, ön megőrült?! – kelt ki magából rögtön Darcy.
- Az istenért! Nem úgy értettem. Úgy értem, voltál-e már előttem másik férfival? Kérlek, őszintén válaszolj.
- Hátööö…nos, Wickhammel játszottunk néha ilyesmit…
- Játszottatok, háhá!
- De nagyon fiatalok voltunk, szinte gyerekek, és sosem jutottunk el addig, hogy… - folytatta ingerülten Darcy.
- Értem, semmi  baj. Majd óvatos leszek – s azzal meghatódottan beleharapott Darcy fenekébe, majd felnevetett.
Lassan, de magabiztosan belehelyezte hatalmas, kemény férfiasságát Darcy fehér és kerekded tomporába. Eleinte csak csiklandozta, majd egyre beljebb és beljebb nyomta. Darcy fájdalmában a párna csücskét harapdálta, és az ágyneműt markolászta, azonban később már ő is elkezdte élvezni a helyzetet.
Ezután Darcy vadult be, egy erőteljes mozdulattal megfordította Rochester testét, és most ő döfte bele arisztokratikus méretű falloszát Edward izmos, szeplős fenekébe.
Rochester ilyen felkiáltásokkal adott hangot megelégedettségének: Taszítsd belém egész tövig, hadd menjen a köldökömig! Ah most a fark belém ömöl, elájulok a gyönyörtől.
Ezután felvették a 69-es pózt, s egymás nemiszervének „kalapját” nyalogatták.
Két órán keresztül szexeltek.
Ezután leizzadva hanyatlottak egymásra.  Most egymás karjában pihentek a párnák közt, Mr.Darcy  lába Mr.Rochester lábain hevert, simogatták egymás felsőtestét, Rochester az ujjai köré csavarta Darca mellkas szőrét, s közben csókolgatta.
Hosszas beszélgetést folytattak a Tornfield Hallról, Pemberleyről, néha összevitáztak, de mindig kiengesztelték egymást egy-egy csókkal. Mr.Darcy folyamatosan hajtogatta, hogy ez helytelen amit tett, nem szeretné ha Elizabeth megtudná. Hatalmas bűntudatot érzett.  Megállapodtak, hogy szeretők lesznek, de csak nagyon ritkán fognak összejárni, nehogy gyanút fogjanak az emberek, mert abból hatalmas botrány lenne...
Ám ekkor kopogás hallatszódott. Valaki benyitott az ajtón.
"Drágám, mondta a pincér, hogy idejö......" - folytatta volna mondókáját, de amint meglátta azt, hogy Darcy és Rochester egymást elégítik ki, rögvest elájult. Ez a személy pedig nem más volt, kedves olvasóm, mint Mrs. Elizabeth Darcy, Mr. Darcy felesége.

To be continued.
 

kategória: Harry Potter főszereplők: Piton, Frics, Harry, Dumbledore korhatár: 18 írta: Kata

Vacsoraidő volt a Roxfortban. Harry a szobájába lopózott azzal a kifogással, hogy holnap kviddics meccse lesz, ezért le kell feküdnie, s közben rafináltan rátekintett Dumbledore-ra, aki épp kanalazta a levest.
- Ülj már vissza, Harry! Még csak 8 óra 10 perc van! - mondta idegesen Ron.
- Nem bírok maradni. Tényleg rettenetesen fáradt vagyok, sajnálom. Holnap korán kell kelnem, kérlek ma már ne is zavarj, el lesz húzva a baldachinom. Aludnom kell. Jóéjszakát!
Harry már bent volt Dumbledore dolgozószobájában, s az íróasztalán ült csupaszon, széttárt lábakkal, s büszke volt, hogy már enyhén pelyhes a nemiszerve.
Dumbledore lassan benyitott az az igazgatólakba, s elakadt a lélegzete. Mély levegőt vett, s így szólt:
- Harry ez csodás.
- Pssszt - szólt Harry, s lágyan megcsókolta az igazgatóurat.
Dumbledore átfogta erősen Harry derekát, majd egyre lejjebb ment a keze, egészen a hátsójáig, s elkezdte markolgatni a puha, hófehér feneket, épp ez tetszett neki, hogy olyan rugalmas és sima.
- Szeretlek. - súgta oda Dumbledore, s érzékien megcsókolta.
Harry elkezdte vetkőztetni Dumbledore-t, kissé nehezen jött le róla a köpeny a pocakja miatt, de végül megoldották.
- Mássz fel az asztalra. Addig én megpihenek. - szólt lihegve, fáradtan Dumbledore.
(Ugyanis az igazgatóúr kifáradt, mert alig jött le róla a köpeny.)
- Mi a baj? - kérdezte Harry meglepődve.
- Szerintem híztam... Alig jött le rólam a köpeny... - mondta szégyenkezve, szomorúan lesütött szemmel Dumbledore.
- Ugyan már! Maga a leggyönyörűbb férfi akit valaha láttam! - válaszolta Harry mosolyogva, s megpuszilta a száját.
Dumbledore azonnal elmosolyodott, s hevesen Harry ajkára tapasztotta sajátját.
- Annyira szeretlek. - szólalt meg Dumbledore, s kék szeme könnyvtől csillogot.
Harry még sosem látta ilyen állapotban Dumbledore-t. "Kapuzárási pánikban szenved, ez?" - gondolta magában.
- Én is magát, mélységesen - válaszolta Harry.
Ismét heves csókban egyesültek, majd az íróasztalon közösültek.
Dumbledore jó mélyre belenyomta férfiasságát Harry hátsójába. Harry halk, nőies nyögdécselésekkel adott hangot örömének, ami Dumbledore-nak nagyon tetszett, aranyosnak találta, s méginkább bátorította arra, hogy egyre mélyebbre, akár tövig belenyomja a fiúba a férfiasságát, mert látta rajta, hogy igencsak élvezi..
"Invito, f*sz!" - szólt Harry, s belerepült a szájába Dumbledore fallosza, majd elkezdte sz***i. Ez kb fél óráig tartott, de abbahagyta, mert már kicserepesedett a szája, és amúgy is hallotta, hogy valaki kinyitotta az ajtót.
Dumbledore számára most véget ért a gyönyör, s az élvezet.
Piton lépett be az ajtón idegesen, becsukta maga után az ajtót, majd feloltotta a villanyt, s meglátta Dumbledore-t, és Harry-t.
- Tudtam! Már a vacsoránál figyelmtem magukat! Azt hiszed nem vettem észre, hogy néztél az igazgató úrra, amikor épp kanalazta a levest, Potter? És ön, igazgató úr, a Roxfort igazgatója nem szégyelli magát, ezzel az ostoba kölyökkel hemperegni, iskolánk falai közt, ráadásul vacsóraidőben? - ordította eltorzult arccal Piton, s egy könycsepp is szökött a szemébe a féltékenység miatt.
- Én csak.... - folytatta volna Dumbledore professzor, de rögvest elájult.
- Jellemző... - mondta unott arccal Piton.
- Csináljon már valamit! Miért áll csak úgy ott. Rendben van, majd én újjáélesztem - mondta Harry.
- Hajrá! - válaszolta gúnyos mosollyal Piton.
Piton addig leült a sarokba és nézte mit alkot tanítványa.
Harry ráült a meztelen professzorra, elkezdett mozogni rajta, s szájon keresztül lélegeztette közben.
Piton felizgult a látványra - bár féltékeny volt - egy ideig elnézte a jelenetet, de látva  a hasztalan, amatőr muglimódszert nem bírta tovább.
- Merlinre, Potter! Ezért jársz már 6. éve varázslóiskolába? - azzal felált, és így szólt:
- Cor impetumbú ki!
Dumbledore lassan magához tért, Piton pedig elbújt az egyik függöny mögött.
- Köszönöm szépen Harry. Nem tudom mi történt velem.
El is felejtette, hogy ott van Piton, ezért igazgató újra megcsókolta a fiút, magára húzta meztelen testét, s közben a fenekét markolászta. Harry szabadulni akart az ölelésből, hogy elmagyarázza mi történt, de nem tudott szabadulni.
- Khmmm. szólt ki a függöny mögül pár perc múlva a féltékeny Piton. - Jobban van igazgató úr?
- Á, Perselus mit keresel itt? - s ismét a szívéhez kapott.
- Ccsss, ne igazgassa fel magát megint, Igazgató úr! Ön azért ájult el az előbb, mert a professzor úr meglátott minket, és valójában ő volt az, aki újraélszetette igazgató urat. - árulta el Harry.
- Á, mindent értek. Először is, Perselus, kérlek nyugodj meg. Szeretjük egymást Harryvel. De téged is szeretlek, ez nem változtat a mi kapcsolatunkon.
Piton duzzogo arcot vágott.
- Kérlek, Perselus - nézett rá bűnbánó szemmel az igazgató félhold alakú szemüvege mögül.
- Na és a kölyök, ő kit szeret? Miért szórakozik mindkettőnkkel? - fakadt ki a zsíróshajú tanár.
- Én Dumbledore professzort szeretem... de ön, ön felizgat engem - válaszolta Harry, majd odalépett Pitonhoz, s lágyan megcsókolt.
- Te könnyűvérű! - mondta Piton, s vadul visszacsókolt.
- Uraim, akkor hát mi legyen? - szakította félbe a közjátékot Dumbledore.
- Olyan jól elvagyunk itt hárman. Miért ne folytathatnánk? - mondta pajkos mosollyal Harry.
- Perselus, rendben van? - kérdezte az igazgató.
- Rendben van. - mondta beletörődve Piton.
- Majd én beindítom a professzor urat, igazgató úr, kérem ön addig foglaljon helyet a kanapén, s élvezze a műsort.
A meztelen Harry bekapcsolta a Flying up to the hippogriff-et, és erotikus táncba kezdett, egyszer Pitont, egyszer Dumbledore-t csókolta, egyszer az egyiket sz*pta, egyszer a másikat.
A mókának azonban hamarosan végeszakadt. Az igazgatói iroda ajtaja kinyílt, s egy ismerős alak állt ott, egy alvó macskával a kezében.
- Szóval itt van, Perselus? - kérdezte Frics, s kivillantotta sárgásbarna fogait, majd elkezdett sátánian kacagni - s folytatta - hallottam mindent, itt voltam végig.
Követtelek. Tudom, hogy a büdös kölköt követted, rá vagy féltékeny!
Mindenki nagyon meglepődött a gondnok szavain.
- Argus, kérlek, beszéljük ezt meg. - szólalt meg Dumbledore. - Nézze, engem nem zavar, hogy maguk ketten... de ön se szóljon bele, hogy mi mivel töltsük az időnket, ha Harryt is bevonjuk, az legyen a mi dolgunk! Ön már nagyon régóta a Roxfortban dolgozik, és szeretném, ha így is maradna.
- Jól van igazgató úr, de hadd vegyek én is részt ebben! - mondta kidülledt szemekkel, egy sorozatgyilkos vigyorával Frics.
- Szó sem lehet róla! - kiáltotta Piton.
- Hát ha így állunk, én megyek és kipakolok mindent, még ha az állásomba is kerül! - ordította Frics.
- Argus, kérem, nyugodjon meg. Én azt mondom, ahol van hely háromnak, ott van hely négynek is. Érezze magát otthon az irodámban.
- Köszönöm uram! - örvendezett Frics.
Harry fintorgott, és kicsit Dunbledore is.
Piton egy alkalmat se szalasztott volna el, hogy kereszbe tegyen Harrynak, ezért látva a fiú fintorgását, úgy döntött kezébe veszi az irányítást.
Nos, akkor - csapta össze a tenyerét - Potter elöször te leszek Friccsel,  én pedig Dumbledore professzorral - mondta Piton - jöjjön velem, s álljon a falhoz szétterpesztett lábakkal, uran,
Piton letérdelt Dumbledore elé, s elkezdte a közepes méretű férfiasságot sz***i. Tövig belevette a szájába, mindketten egészen felizgultak,  a töbi pedig jött magával magától.
Most Piton szemben állt a fallal, Dumbledore professzor pedig erőteljesen belenyomta falloszát Piton sárgás hátsójába.
Ugyanezt megtette Piton az igazgatóúrral.
Közben Frics és Harry is megkezdték a mókát. A fiú azért némi és nemi undort is érzett, de ahogy csak tudta, elfojtotta, s próbált nem gondolni a bűzre, amely a gondokról olyannyira mélységesen áradt... Frics végignyalta nemigen kellemes illatú nyálával Harry egész testét.  Majd így szólt:
- Kelj fel, kölök! Kérek egy kutyapóztt.
Harry engedelmeskedett.
Felvette a kutyapózt, majd Frics beleengedte, vékony, közepes méretű falloszát Harry rugalmas, sima fenekébe.
Miután ez megtörtént, Harry annyira élvezte a helyzetet, hogy elkezdte Frics nyakát szívogatni, puszilgatni, ugyanis már tudatában sem volt, hogy ez a gondnok, akire így rá van izgulva. Fricsnek tetszett a helyzet, halk nyökdécseléseket adott ki, zsíros haja lógott, s közben Harry nemiszervét markolászta.
Miután ez véget ért, egy érzéki, hosszú csókkal köszöntek el egymástól. Dumbledore és Piton is ugyanígy búcsúztak el egymástól.
"Jó voltál, büdös kölök!" - szólt Frics komoran, s megpuszilta a fiú száját.
Harry-t most elkapta egy hányinger, de elfojtotta.
Piton és Harry közösültek, mikor rájuk került a sor. Nagyon örültek, hogy végre egymáséi lehetnek, ugyanis Piton annyira régóta vágyott már a fiúra.
Dumbledore leült a foteljába, s elgondolkodva/csúnyán nézett Fricsre.
Frics odaállt meztelen, terpeszbe a professzor elé, zsíros haja lógott, s így szólt:
- Mit kéreti magát igazgatóúr? Jöjjön már - nyújtotta kezét Frics, de Dumbledore rácsapott, s továbbra is csúnyán nézett rá.
- Na, mit csinál? Ez fájt - válaszolta haragosan a gondnok, s összevonta szemöldökét, szája pedig lekonyult.
- Ne haragudjon Frics, de én nem megyek magával sehova! Nem, nem vagyok rá képes! - válaszolta undorodát elfojtva Dumbledore professzor.
- Mégis mi baja van velem? A büdös kölök jobb magának? Az a kis Potter? - kérdezte könnyes szemmel a gondok.
- Igen. - válaszolta Dumbledore.
Közben Harry és Piton is észrevették a konfliktust a levegőben, ezért abbahagyták, amibe belekezdtek, és feszülten figyelték a beszélgetést.
- Hát persze - fakadt sírva Frics - maguk mind ilyenek. Varázslók! Felvágnak, azt hiszik jobbak másoknál a hülye hókusz-pókuszukkal. Mert én csak egy büdös kvibli vagyok, igaz, ezért nem is lehetnek értékeim? Sőt, érzéseim se, ugye? - bömbölt a gondnok.
Harry és Dumbledore megsajnálták és elkdezték simogatni a meztelen hátát. A simogatásokból csók lett, a csókból szex. Mindketten nagyon jól érezték magukat a heves gondok társaságában, ha elvonatkoztattak a bűztől. Piton közben felöltözött, és dühösen-sértődötten megbújt a háttérben, imitálva, hogy könyvet olvas.
Közben a macska felébredt, és átváltozott McGalagony professzorrá. Igen, a macska valójában McGalagony professzor volt, néha így szokott aludni. Most az egyik tanteremben aludt el, és Frics összetévesztette az elkóborolt Mrs. Norrissal.
Ott állt McGalagony professzor teljes valójában, zöld talárjában és boszorkány kalapjában. Kidülledt szemmel nézte pár másodpercig a  grupen jelenetet - majd szívinfarktust kapott, és összeesett.
Dumbledore elájult kollegája láttán megint szívinfarktust kapott - és összeesett.