Mr. John Batest tegnap engedték ki a börtönből, miután kiderült, ártatlan néhai felesége meggyilkolásában.

Mr, Thomas Barrow bár soha nem volt jóban Mr. Bates-szel, de most, hogy visszatért, rájött, valójában nem is utálja a férfit. Sőt, úgy vélte, a börtön által megférfiasodott, s ez felizgatta a fantáziáját, főként, hogy régóta nem érintkezett egy úriemberrel sem. Hiányát csillapítandó, ellopott egy képet a lakájról a  feleségétől.

 

Tíz óra felé járt az idő Downton Abbey-ben.

 

Thomas a szobájában ült, az ágyán, s a lopott fotót nézegette.

Tenyerét az ádám csutkájára tette, simogatta a nyakát, s közben sóhajtozott. Keze egyre lejjebb s lejebb csúszott a testén, míg végül elérte a nadrágja középső részét. Kigombolta a ruhaneműt, s kicsúsztatta belőle éledező férfiasságát. Tenyere rásimult a testrészre,  elkezdte húzogatni, először lassan majd  egyre hevesebben. Körülbelül 20 percig csinálhatta, amikorra teljesen leizzadt, s ekkor rádöbbent: nem bírja tovább Mr. Bates nélkül, muszáj megpróbálnia, míg ha börtönt is kap érte. Ez a nap egyébként is soha vissza nem térő alkalom, hiszen Mr. Bates felesége, Anna elvileg ma késő estig a faluban lesz Lady Maryékkel.

 

Elszántan, vágytól lüktető férfiassággal, lihegve nyitott be a már alvó lakáj szobájába. A helység koromsötét volt.

Mr. Bates felébredt.

- Anna, hát megjöttél? Gyere, feküdj ide mellém, nem szólok róla Mr. Carsonnak - szólt nevetve  - hallom nagyon kifáradtál. 

Thomas elvékonyította a hangját, mintha Anna lenne, és suttogva beszélt, hogy ne legyen olyan feltűnő.

- Igen, elfáradtam - válaszolta megrémülve.

Mr Bates magához húzta, s beletúrt a hajába.

- Levágattad a hajad a faluban? - kérdezte Bates - de mielőtt Thomas válaszolt volna, megcsókolta.

 Teljesen beindultak egymásra.

- Drágám, ma különösen heves vagy - jegyezte meg Bates röhögve.

Két perce csókolóztak megállás nélkül, amikor Mr. Bates a "nő" lába közé csúsztatta tenyerét, ám vagina helyett egy nagy, álló férfiasság került a keze ügyébe. Először tágra nyílt szemekkel nézett, meg volt döbbenve, szóhoz sem jutott. Csak tíz másodperc múlva ocsúdott fel. Akkor kipattant az ágyból, feloltotta a lámpát, és elkezdett félhangosan kiabálni - annyi önkontroll még volt benne, hogy ne ordítsa fel az egész házat.

- Te szent ég! Atyaúristen! Thomas, ezt nem hiszem el! - hüledezett a lakáj.

- Ne rontsa el a hangulatot, Mr. Bates! Eddig olyan jól szórakoztunk - mondta vigyorogva Thomas, s kivillantotta hófehér fogait.

Mr Bates erre bedühödött, s elkezdett civakodni Thomassal, szaggatták egymás ruháit, rúgdosták a egymást, tépték a másik haját. A nagy csetepatéban aztán a sánta Bates valahogy felbukott és az ágyra esett. Thomas megigazította a haját, kiegyenesítette a mellényét majd ő is lefeküdt az ágyra, jobban mondva, rá a lakájra. Mr. Bates már lökte volna le magáról meleg kollégáját, amikor az, egyik kezével megmarkolta a nemi szervét, a másikkal pedig elkezdte kisimítani a szeméből a férfi összekócolódott tincseit. 

- Ó, ugyan már Mr. Bates. Ne mondja, hogy nem élvezte - vigyorgott Thomas.

- Nem élveztem és szállj le rólam vagy megöllek!

- Ne mondja, hogy börtönben magányos volt... - szemtelenkedett a fiatalabb lakáj.

- Na elég legyen, te kis... - dühödött volna be az idősebb férfi, ám Thomas megakadályozta, először rátette mutatóujját a dühös férfi ajkára majd megcsókolta.

- Amúgy meg nem úgy volt, hogy utálsz? - kérdezte Mr. Bates.

- De igen. De attól még felizgathat - s azzal belenyalt Bates szájába.

- Undorító vagy! - felelte Bates. De már az idősebb szolgáló sem tudta tovább türtőztetni magát, amit Thomas is megérzett, hiszen rajta ült a bizonyítékon.

- Ó! Hohó! - kiáltott Mr. Barrow.

Mr. Bates lelökte magáról kollégját, derekát megragadva ráfeküdt, s vad csókolózásba kezdtek.

Ezután hasra fektette a férfit, lehúzta hátsójáról a nadrágot, végighúzta ujját a fiatalember nyílásán és becsúsztatta férfiasságát a hófehér fenékbe. Egyre mélyebbre és mélyebbre nyomta, amennyire csak tudta. Amikor elérte a végpontot, Thomas oroszlánszerű  hangokat eresztett ki. 

Ezután cseréltek. Thomas még szakavatottabban végezte el feladatot, és a hetero Mr. Bates is legalább annyira élvezte a helyzetet, mint kollegája.

Aztán szépen lassan felállította az elfáradt, sánta Bates-t az ágyból, s így szólt:

- Most álljon elém. Tegye terpeszbe a lábát - parancsolta Thomas.

Aztán a szájába vette a kemény nemi szervet, s elkezdte a munkát.

- Hmm.  Most maga jön! - mondta 10 perc múlva Thomas.

Mr. Bates uralkodni akart a vágyain, hiszen ez már mégis csak túl modern volt az ízlésének, de nem bírt. Nem érdekelték már a következmények, hogy mi fog történni, ha mindez kiderül. Átadta magát a csábításnak. Nem tudta kontrollálni a vágyait, ez van. Megtörtént. Már nem gondolt semmire. Egy ilyen jó mulatságot nem akart kihagyni.

- Ez túl nagy, Thomas! Wáó - mondta meglepődve Mr Bates.

- Nem baj, Mr Bates. Bele fog férni a szájába! Na, csinálja már - bíztatta Thomas 

Eleget tett a kéréseinek, s a szájába vette a méretes férfiasságot, majd elkezdte a kielégítést.

- Tényleg nem csinált ilyesmit a börtönben? - kérdezte nevetve Thomas, de Bates nem tudott válaszolni, hiszen elfoglalt volt.

Menet közben annyira megtetszett neki a dolog, hogy elkezdett mosolyogni, s a fogaival véletlen megharapta Thomas nemiszervét.

Az felordított.

Erre Mr. Carson macis pizsamájában benyitott a szobába, s azonnal szívinfarktust kapott, mikor meglátta, hogy Mr Bates ott térdel Thomas Barrow előtt.

Anna is megérkezett, és a nagy puffánsra rögvest beszaladt a szobába.

Mikor meglátta őket, elájult...

 

To be contunied...