2013.10.22. 19:20
kategória: Harry Potter főszereplők: Ron, McGalagony, Umbridge, Neville korhatár: 18 írta: Kata segített: kukoricacsemege
Ron már izgatottan nézte az óráját lassan két órája, s aludni sem bírt. Majd egyszer csak éjfélt ütött az óra, amitől nagyon boldog lett. Február 14 volt, Valentin nap. Azonnal szaladt az Azkabanból frissen szabadult Mc Galagonyhoz a Roxfort kapujához, s sietve bevonszolta a Szükség Szobájába az asszonyt. A szobát Ron már "szépen" kidíszitette. A nagy franciaágy rózsákból kirakott betűket ábrázolt: Ronald + Minerva és egy szívecske.
- Már annyira vártam önre, tanárnő. Vártam, hogy végre éjfélt üssön az óra. A Szükség Szobáját már kidíszítettem kettőnk számára, remélem tetszeni fog önnek - megcsókolta, s átnyújtott neki egy rózsacsokrot.
- Ó, Weasley! Maga annyira romantikus. Végre újra találkozhatunk, és együtt lehetünk. Nagyon szeretem önt! - válaszolta Mc Galagony, és rámosolygott a fiúra. - Na de menjünk, siessünk gyorsan, mielőtt észrevesznek minket.
Beértek a szobába.
Megjelent egy rózsaszín macskapatrónus, ami körbe-körbe járkált a szobában.
Ron tágranyílt szemekkel nézett, mivel ezt nem ő csinálta. De vajon akkor ki volt? - gondolta magában.
- Ó, Ronald Weasley! Ez annyira kreatív! Nem is tudtam, hogy a maga patrónusa is macska - s azzal megcsókolta a fiút.
Ron szólni akart a patrónusról, de inkább csak büszke volt, hogy miféle örömet tudott szerezni Mc Galagony professzornak.
- Hát persze, hiszen egy macskaanimágusba vagyok szerelmes - büszkélkedett a vörös hajú fiú.
A szobát rózsaszín-piros fények vették körül, minden rózsába borult, a mennyezetről papírszívek hullottak.
A pár lángnyelv whiskeyt iszogatott, puszilgatták, ölelgették egymást, majd egyszer csak a tanárnő felvette a szemüvegét, s meglátta a szöveget az ágyon: Ronald + Minerva. Erre teljesen ki kelt magából, s így szólt:
- Maga aljas gazember! Hogy merte az ágyra úgy ráírni a nevem, hogy Minerva? Magának csak Mc Galagony professzor vagyok. - s azzal sértődötten ki akart ugrani az ablakon macskává változva.
- Ne, kérem ne haragudjon! Ne menjen el! Azt hittem, hogy tetszeni fog magának - megszégyelte magát a fiú, s elkezdett zokogni.
Mc Galagony visszaváltozott emberré, mert megsajnálta a fiút.
- Jól van, Ronald. Nem haragszom Önre, de kérem ne nevezzen így. Ez számomra nagyon személyes. Kérem ne haragudjon a felindultságom miatt. - s megcsókolta a fiút.
"Az nem túl személyes amikor a p***ba dugom a f***mat?" - gondolta magában Ron.
McGalagony ráültette Ront egy rózsákkal díszített székre, a fiú ölébe ült, ahol elkezdett hevesen csókolózni vele. S letépte Ronról azt a bordó dísztalárt, amit még az édesanyjától kapott 4.-ben a karácsonyi bálra.
- Hmm. Nagyon elegáns ma Weasley. - s beletúrt a fiú vörös tincseibe.
- Hát azt nem mondanám, olyan a szagom, mint Tessie néninek, de azért köszönöm tanárnőm!
Ron férfiassága egészen megkeményedett, a volt átváltoztatástan tanárnak pedig már lüktetett az öle a vágytól.
- Weasley, vetkőzzön! - kiáltotta, és a szájába harapott.
A vetkőzést követően Ron bökött egyet a pálcájával (a varázspálcájával!) a lemezlejátszó felé, s megszólalt Debussy Clair de lune-je.
- Weasley, nem is tudtam, hogy szereti a komoly zenét! - mondta meglepve, kissé ironizálva McGalagony.
A fiú egészen elpirult.
- Ez a kedvenc számom, imádom Csajkovszkit. Nagyon menő!
- Ez Debussy!
- Mi nem hallgatunk muglikat otthon!
- Azt hittem az apja szereti a...Jól van, jól van, bánom is én mit hallgat, kezdjünk neki, mert már éget a vágy! - jelentette ki Mc Galagony.
A lábával rálökte Ront egy székre, s elkezdett sztriptízelni neki.
Ledobta talárját, s már csak egy smaragzöld csipkés melltartó volt rajta, egy "hétfő" feliratú bugyi és egy lila harisnyakötő.
- Ezeket egy mugli boltban vásároltam - mondta elpirulva a tanárnő.
Majd elkezdte a hátsóját beledörgölni Ron arcába, amitől kissé elkámpicsorodott a fiú, mert nem volt valami kellemes illata, de ez már nem zavarta, mert erős érzelmek fűzték az asszonyhoz. Aztán beleült szembe az ölébe s elkezdte Ron szüzanyameztelen testét tejszínhabbal bekenni, s lenyalni róla. A fiú nagyon jól érezte magát, kuncogott.
Aztán felemelte Mc Galagonyt, rádobta a franciaágyra, s a lábujjaitól kezdve a legnőiesebb pontjáig végignyalta a tanárnőt.
Ron levette Mc Galagony melltartóját, s csodálta a fonnyadt melleket, melyek számára igazán szépek voltak, s belenyomta az arcát, s közben becsúsztatta a tanárnő lábai közé becses testrészét.
Ám csak tíz percig élvezhették zavartalanul örömüket, mert amikor a professzor asszony épp Ron hátsóját csapkodta ostorral - ami ennek következtében még pirosabb volt - egyszer csak kinyílt a Szükség Szobájának az ajata. Dolores Umbridge és Neville Longbottom benyitottak röhögcsélve, mint a tinik, s meglátták őket.
- Ez meg mi? - kérdezte felháborodva Dolores.
- Ron, te mit művelsz itt? - kérdezte elámulva Longbottom.
Ron kicsúsztatta férfiasságát a professzorból, s megfordult.
- Ez nem az aminek látszik! - jelentette ki rémülten a fiú.
- Nocsak! Ron, maguk meztelen vannak! Azt akarja nekem hazudni, hogy maguk nem szeretkezni jöttek ide? Meztelen vannak mind a ketten, és most követtek el egy szörnyen gusztustalan dolgot! Ennek a förtelmes nőnek ott van a bűnjel a száján! És ez nem az aminek látszik? Maga liliomtipró senkiházi! Ezt jelenteni fogom Cornerlius Caramelnek - s leköpött Mc Galagony elé.
Kiakart menni a szobából, de Ron odaszaladt, s megragadta a karját.
- Umbridge tanárnő, és maguk minek jöttek ide Nevillel? Ráadásul csak egy alsógatya van rajta, magának pedig ki van vágva mélyen a dekoltázsa, sőt röhögcsélve és kézenfogva jöttek be ide. A patrónusról nem is beszélve, az a magáé, Umbridge professzor, ne is tagadja!
- Mi csak... - kezdte volna Dolores, de Longbottom félbeszakította.
- Szeretkezni jöttünk, mert Valentin nap van, és erős érzelmeket táplálunk egymás iránt! - jelentette ki büszkén a fiú, s felemelte a fejét.
Megpofozta a tanárnő Longbottomot.
- Erre igazán nem lett volna szükség! Figyeljen tanárnő! Mc Galagony professzor és Ron is itt végezték el a dolgaikat, s így kvittek vagyunk mindannyian! Senki nem mondhat el a másikról semmit, vagy mindannyiunkat kicsapnak innen!
- Igazad van Neville! - mondta Ron. - mind a négyen itt maradunk, s folytatunk mindent, és soha senki nem szól senkinek semmiről.
Dolores Umbridge és Mc Galagony professzor még pár percig vívódtak egymással, mindenféle liliomtiprónak elhordták egymást, de aztán egyezségre jutottak.
Ron folytatta azt, amit elkezdett Mc Galagonnyal, Dolores pedig elkezdett levetkőzni, s Neville mélyen belecsúsztatta az asszony legnagyobb testnyílásába nem túl hosszú, de nem is olyan vékony nemiszervét. A tanárnő halk sikkantásokat hallatott: "Ehhem, ehhem.."
- Kér köptetőt Dolores? - kérdezte ironikusan Mc Galagony.
- Ne ironizáljon már folyamatosan maga undorító vén boszorka! Olyan hangokat adok ki, amilyeneket akarok! A maga "Ó, Weasley, nyaljon!" felkiálltásai sem ízlésesebbek! - azzal kiugrott az ágyból, és elkezdték cipálni egymást.
Ron és Neville nem bírták szétválasztani őket, mert nem volt elég erejük hozzá, szóval jobb nem lévén Ron letérdelt Neville elé, s elkezdte sz*pni, aztán fordítva.
- Hű, ez jó volt! - mondta Ron.
- Valóban. - válaszolta Neville.
Végül abbahagyták a civakodást a tanárnők, mert a fiúk nyújtotta látvány teljesen felizzította őket, és elhatározták: négyesben folytatják a dolgot.
Újra elkezdtek négyesben dugni, és már javában benne voltak, amikor újfent kinyít az ajtó.
Dumbledore - Harryvel kézenfogva - mosolyogva benyitott, majd nem hitt a szemének... Négy meztelen embert látott. Két diákot, és két tanárt: McGalagony éppen Ront elégítette ki a szájával, Ron mögött Neville állt, a két fiú alatt pedig Umbridge tanárnő foglalatoskodott hosszú békanyelvével.
Dumbledore rögtön a szívéhez kapott, s elájult.
- Ron! Azt hittem már leszoktál erről! - mondta HArry.
De ekkor megjelent Piton is Friccsel karöltve.
- Áhhá, most elkaptalak, Potter! Tudtam, hogy megint a vén kujonnal leszel!
- Csak nem féltékeny Piton? Tudtam, hogy csak azért akar ma velem lenni, hogy kölyök után kémkedjen! - szólt irónikus-sértődötten Frics.
- Fejezzék be, nem látják, hogy az igazgató úr összeesett!- kiabált McGalagony.
- Á, Minerva, észre se vettem! Örülök, hogy kieengedték az Azkabanból. Csak vissza ne küldjék. És Dolores, oh! Mit fog ehhez szólni Cornelius Caramel? Longbottom, ha ezt a nagyanyád megtudja! És a Weasley fiú, hát persze, ha orgia party van, ő az első. 200 pont a Griffendéltől! - folytatta Pirton.
- Fejezze be - ordította Harry - itt mind sárosak vagyunk! Senki nem mondd senkinek semmit. Most pedig vigyük fel Dumbledore professzort az irodájába, ön pedig készítse el a gyógyszerét!
- Nem hiszem, hogy bárki felhatalmazott rá, hogy te nekem parancsokat osztogass - így Piton.
Végül mégis elláták az öreg varázslót, s az éjjel történteket hétpecsétes titokként őrizték meg a beavatottak, vagyis az egész Roxfort tudott róla.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó